Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
I. Elmélet, előtörténet - A függőleges átkarolás elmélete
A függőleges átkarolás elmélete a későbbiekben igen keveset módosult: a hadászati-harcászati szinten történő bevethetőség közötti különbségek megmaradtak.82 A célba juttatás módja sem módosult: szállítógéppel vagy ejtőernyővel képzelték el. A Szovjetunió, mely nagyszámú csapatot képzett ki repülőgéppel történő szállításra vagy ejtőernyővel történő ledobásra, egyes szerzők szerint ún. robbantó-szabotázs, propaganda-agitátor egységeket is felállított, melyek alkalmazása beleillett a harcászati feladatkörbe.83 Franciaországban szovjet hatásra felállítottak két század ejtőernyős gyalogságot, melyet mindkét alkalmazási szerepkörben kívántak kiképezni és bevetni. Megállapítja, hogy: „ez a speciálisan Oroszországban kitenyésztett új harceljárás fokozott figyelmet igényel." Magyar vonatkozásban a „légi gyalogos", vagy „ejtőernyőslövész" elnevezést tartotta megfelelőnek. Önként jelentkezőket várt a gyalogságtól, akik a földi harceljárást már eleve ismerték. A francia elképzeléssel szemben Szentnémedy a gyalogsághoz csatolná az új egységet, hogy a rohamkiképzés nagyobb teret kapjon, mint a repülőkiképzés. Az ideális arányt 2/3 rész rohamkiképzésben, és 1/3 rész szállítási és ugrókiképzésben látta.84 Az orosz példákat Bánhidi nem látta megfelelően bizonyítottnak.85 golható lehet. SZENTNÉMEDY 1939.126-129. 82 Két fajtája lehet a függőleges átkarolásnak: hadászati, amely a hátország ellen irányul és harcászati, amikor a harcoló csapatok mögöttes területén érnek földet. Hadászati támadás során feladatuk városok, útcsomópontok, katonai tároló helyek, hadianyaggyárak, fontos felvonulási utak rombolása, megszállása, vagy a termés megfertőzése, gátak rombolása stb. harcászati feladatkörben a csapatokat támadják, illetve azok felvonulását próbálják megakadályozni. ROSTÁS 1937 45-47. 83 Mivel egy repülőgép csak 8-15 főt tud szállítani, egy zászlóalj levegőbe emeléséhez 50-100 gép kellene. A földet érő ejtőernyősök ráadásul nagy területen szóródnának szét, így időbe telne, míg rendeződnének. Ez alatt a gyorsan mozgó védelem képes arra, hogy ezeket az ellenállási gócpontokat felszámolja. SAMU 1937. 45-49. Végeredményben a szerző inkább körmönfont propagandának tekintette az ilyen típusú alakulatok létezését. Érdekes módon, Makray Ferenc százados, az ejtőernyősszázad egyik tisztje, visszaemlékezésében - 1941-ben készült naplója alapján - a függőleges átkarolás elméletét az első világháborús hadviselés evolúciójának tartotta. Az új csapatnem szerepét elsősorban gerillaharc, rombolások végrehajtásában, bomlasztó propaganda kifejtésében látta megvalósíthatónak. MAKRAY é. n. 13-14. 84 SZENTNÉMEDY 1938.130-143. 85 „Nappal is még csak Oroszországban sikerült a gyakorlatok folyamán többszáz katona részvételével előre megállapított célú támadásokat eredményesen is végrehajtani és az ellenség tartalékcsapatát vagy az ellenséges állásokat hátulról, meglepetésszerűen megtámadni. Ennek hitelességét ellenőrizni nem tudjuk, úgyszintén a végrehajtás módozatai is ismeretlenek előttünk." Forrásként a Luftwehr, német katonai folyóiratot jelölte meg, mely 1938. évi márciusi száma szerint a kijevi hadgyakorlaton 700 katona ugrott egyszerre ejtőernyővel. Emellett nehéz haditechnikával történő kísérletekről is tudósított: Szovjetoroszország végzett ledobási kísérleteket 2,5 tonnás harckocsival; az Egyesült Államokban pedig egy 4,5 tonnás harckocsit szállítottak repülőgépen. BÁNHIDI 1938. 32-39. Mai ismeretek birtokában érthető a fenntartás, amellyel az európai közvélemény és a katonai vezetés fogadta a hadgyakorlatok során elért szovjet ejtőernyős és légideszant tapasztalatokat. 25
