Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

I. Elmélet, előtörténet - A függőleges átkarolás elmélete

harcolnak, ugyanúgy hadifoglyoknak számítanak - írja Szentnémedy százados. Kiemelte, hogy a függőleges átkarolás, vagy légi csapatszállítás „lényeges bevezető részét" az ejtőernyőugrások képezték. Az orosz tömeges ejtőernyőugró sportrendszer (ugrótomyos kiképzés), valamint az ernyő, mint harceszköz használata kezdett elterjedni, melyet több más állam is követett.74 Az olaszok abesszíniái tapasztalatai alapján - ahol ejtőernyővel ledobott tartályokban tárolt élelmiszerrel, vízzel és lőszerrel látták el a harcoló csapatokat - megoldhatóvá vált az ugrók ellátása, melyet az oroszok is igyekeztek beépíteni harceljárásukba.75 Maguk az ejtőernyők (Heinecke, Irvin, Salvator) is módosításra szorultak, mivel eredetileg mentőeszköznek szánták, így szerkezetük nem alkalmazkodott a megváltozott feladatkörhöz.76 Pálosy százados viszontválaszában kifejtette, hogy a légi szállítás több előnnyel bírt az ejtőernyős ugráshoz képest. Nem kellett a csapatok szétszóródásától tartani. Továbbá kisebb landolási sérülésekkel kellett számolni, mint az ejtőernyőugrásnál. A repülőgépek segítségével koncentráltabban, fegyverrel együtt tudtak harcba lépni, rejtett területen képesek voltak a gépekkel földet érni. A cikkíró nem tartotta valószínűnek egy teljes zászlóalj bevetését ejtőernyővel, tűzgépekkel, élelmiszer és lőszer utánpótlással együtt.77 Ráadásul a hadgyakorlatok során a résztvevők igyekeztek elméleteiket bebizonyítani, annak megfelelően alakítani a gyakorlatokat. Az éles lőszer használata is hiányzott a szituációk során, így nem sikerült visszaadni az élethű viszonyok közötti gyakorlatot, nem volt érzékelhető a valós harci helyzet. Mindenképp a légi szállítás és nem az ejtőernyős kirakás mellett tette le a voksát: csak ha nincs leszállásra alkalmas terep, akkor javasolta az ejtőernyősök bevetését, mivel akkor minden haditechnikai eszköz kirakása csak ledobással volt megoldható. Mivel a meglepetés és a gyorsaság tényezője létfontosságú volt a támadás során, az ejtőernyők már az ugrás során elárulták a támadást. Elképzelhetetlennek tartotta a szerző egy zászlóalj egyidejű, egy terület fölött történő ugrását is.

74 Franciaország Istresben állított fel egy ejtőernyős iskolát, Varsóban, Lembergben, Poznanban, Krakkóban és Brombergben lengyel, Prostejovban és Prágában cseh ugrótornyok létesültek. Olaszország és Nagy-Britannia is bevezette az ejtőemyőugró kiképzést. SZENTNÉMEDY 1937.3.111.

75 Az 1936-os orosz hadgyakorlaton, sajtóbeszámolók szerint, Minszk tájékán, 170 km-re az ellenséges arcvonal mögött sikerült 1200 fő ejtőernyős kirakásával egy ellenséges repülőteret elfoglalni, rajta bázist kialakítani. Az ejtőernyősökkel együtt 150 géppuskát és 18 löveget tettek földre. SZENTNÉMEDY 1937.b. 121.

76 A mentőernyők (pl. a német Heinecke, az angol Irvin, az olasz Salvator) szerkezete, felépítése és hevederzete nem volt megfelelő a sorozatos, gyakorlatszerű ejtőemyőugrásra. Az erős öv kellemetlen rántást okozott a sorozatos ugrásoknál. Másik hátrányuk az volt, hogy a hevederzet a derékövnél összpontosult, ezért a súlypont nagyon alacsonyra került. SZENTNÉMEDY 1937.b. 130. A Heinecke ernyő automatikus, önműködő, míg az Irvin-emyő új típusú, nem automatikus, nem önműködő (kézi kioldásos) ejtőernyő volt. GYULAI 1932.101-104.

77 PÁLOSY 1937. 61.

23