Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

IV. Harcok - Harci bevetések 1941 és 1945 között

zölt, tisztjeivel együtt".230 Február 21-én az I. ejtőernyős-zászlóaljat gyakorlatra helyezték ki Bakonyszűcsre, Bakonykoppányra és Fenyőfőre. A kivonulás során a nagyimóti vasútállomásnál tűzharccal (vaktölténnyel) gyakorolták az állomásépület bevételét. Bakonykoppányban és Bakonyszűcsön történt a beszállásolás, a nehézfegyverszázad Fenyőfőre került.231

„Itt igazi harcszerű kiképzésre került sor. A katonák délelőtt-délután kint voltak a terepen, hol raj-, hol szakaszkötelékben gyakorlatoztak. A bakonyszűcsi szőlőhegyen a kis présházak kettős sora igen alkalmasnak bizonyult az utcai harc fortélyainak bemutatására. Sokat gyakorolták a közelharcot, a szuronnyal történő döfést is.

A kiképzést március első hetében nagyszabású lövészet egészítette ki. Forgószín- padszerűen minden katona lőtt puskával, géppuskával, géppisztollyal. Az önként jelentkezők kipróbálhatták a páncélöklöt is. Gyakorolták a robbantást, a közeli robbanás hatásának elviselését acélsisakban. A kézigránát-dobással kapcsolatban folyt az eldobás utáni belerohanás gyakorlása. A 2. századnál Remete Imre főhadnagy nem volt megelégedve az eredményekkel. Itt a lövészetet megismételték."232

1945 februárjában a nyugat-magyarországi hadszíntéren a német hadvezetés a Dunántúl keleti részét és Budapestet megszálló szovjet 3. Ukrán Front ellen nagyméretű támadást tervezett. Ennek célja a Dunántúlon lévő nyersanyagforrások (kőolaj, bauxit, mangán), valamint a szovjetek további nyugati irányú előretörésének megakadályozása volt. Mindezt egy offenzíva keretében azáltal akarták elérni, hogy a német-magyar csapatok a Duna nyugati partján tartott nagy kiterjedésű szovjet hídfőt felszámolják, a Velencei-tó keleti előtere és a Dráva torkolata között előrenyomulnak a Duna vonalára, majd Dunapelenténél, Dunaföldvárnál és Bajánál hídfőket foglalnak el. A hadműveleti terv a „Frühlingserwachen" (Tavaszi ébredés) fedőnevet kapta.

A támadás súlyponti csoportosítása a 6. (SS-) páncéloshadsereg lett. A 6. (SS-) páncéloshadsereg a 3. Ukrán Front védelmének kettévágása céljából a főcsapását Dunapelente, Dunaföldvár és Szekszárd irányában mérte volna. A Balaton és a Velencei-tó között felvonuló német páncéloshadsereg jobbszárnyát a 3. és 4. lovashadosztállyal, valamint a magyar 25. gyaloghadosztály felével és a szintén magyar 20. rohamtüzérosztállyal az I. lovashadtestet biztosította. Középen a Sió-csatornán való átkelés céljából az I. SS páncéloshadtest alárendeltségébe tartozó 1. és 12. SS páncéloshadosztályok a Sárvíz-csatorántól nyugatra indítottak támadást. A hadtest alárendeltségében volt a magyar 25. gyaloghadosztály másik fele is. A balszámyat a II. SS páncéloshadtest 2. SS és 9. SS páncéloshadosztálya, valamint a 23. páncélos- és 44. Hoch und Deutschmeister birodalmi gránátoshadosztálya fedezte volna,

230 A Georg Bose hadnagy által említett ejtőernyős őrnagy Tassonyi Edömér őrnagy, ezredparancsnok lehetett. BŐSE 2005. 235-239.

231 HUSZÁR 1999.133. /1945/, MARTIN-UGRÓN 1996. 88.

232 Huszár János, egykori karpaszományos honvéd személyes visszaemlékezése. HUSZÁR 1999.133-134..

227