Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

IV. Harcok - Harci bevetések 1941 és 1945 között

és előrenyomulását Dunaföldvár felé határozták meg. A hadtest SS csapatai­nak zöme azonban a támadás megkezdéséig nem érkezett be. A Velencei-tótól délre Balek páncélos tábornok 6. hadseregének III. pán­céloshadteste, benne az 1. és 3. páncélos-, s a 356. gyaloghadosztállyal, illet­ve az 509. nehézpáncélos-osztállyal mintegy 121 bevethető, ebből 32 Tiger В harckocsival, vadászpáncélossal és rohamlöveggel keleti irányban, a Váli- víz felé támadott volna. A hadsereg többi hadosztálya - beleértve а IV. SS páncéloshadtest erőit is - a Velencei-tó és a Duna között védelemben maradt. A Balaton és a Dráva között a 2. páncéloshadsereg (Angelis tábornok) LXVIII. hadteste az SS 13. hegyihadosztályával, a 71. gyaloghadosztállyal, az 1. népi-hegyihadosztállyal, a 16. Reichsführer SS páncélgránátos-hadosz- tállyal, a 191. rohamlövegdandárral, a 261. rohamtüzérdandárral, az 1222. páncélvadász-századdal és két páncélvonattal, XXII. hegyihadteste pedig a 118. vadászhadosztállyal, a 92. gépkocsizó páncélgránátos-dandárral és egy páncélvonattal Nagybajom körzetéből, a Kutas-Nagyatád terepszakaszról készült fel az „Eisbrecher" (Jégtörő) hadművelet végrehajtására, vagyis a Ka­posvár és Szekszárd felé való erőrenyomulásra. A hadseregnek a Drávától délre harcoló német E Hadseregcsoport (Ale­xander Löhr vezérezredes) LXXXXI. különleges hadtestével, benne a 967. erőd-dandárral, a 104. vadász-, 297. gyaloghadosztállyal, az 5. és 18. SS rendőrezredből álló Fischer hadosztállyal és a Luftwaffe 11. tábori hadosz­tályával kellett együttműködnie a Szaporca és Babocsa közötti szovjet-bolgár erők megsemmisítésében. A LXXXXI. hadtest a „Waldteufel" (Erdei Ördög) fedőnevű hadművelet keretében Mohács felé támadott volna, miután Alsó- Miholjác és Valpó körzetében átkelt a Dráván. A szovjet 2. és 3. Ukrán Front február 17-én parancsot kapott, hogy készül­jön fel a bécsi hadászati támadó hadművelet végrehajtására, amelynek meg­indulását március 15-ére időzítették. Időközben azonban a garami hídfő elle­ni német támadáskor a szovjet felderítés felfigyelt a 6. (SS-) páncéloshadsereg két SS páncéloshadosztályának jelenlétére, és a Dunántúlon is jeletős erőössz­pontosítást észlelt. Február 20-án Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front parancsoka elrendelte, hogy a front csapatai az előzőleg elkészített védelmi terepszakaszokon tartóz­tassák és morzsolják fel a támadók erejét, majd a német csapásmérő csopor­tosítás végső megsemmisítésére és sikernek a bécsi irányba való kifejlesztése céljából menjenek át támadásba. A védelmet március 3-ig kellett kiépíteni. A szovjet front kétlépcsős hadműveleti védelmet épített ki. Az első lép­csőben helyezkedett el a 4. gárdahadsereg, a 26. és 57. összfegyvernemi had­sereg, valamint a bolgár 1. hadsereg. A második lépcsőben a 27. hadsereg készült fel a védelemre. A 4. gárdahadsereg (N. D. Zahvatajev altábornagy) 20., 21. és 31. gárda-lövészhadteste, valamint 1. gárda-megerődített körlete a Gánt-Zámoly-Agárd-Seregélyes (utóbbi kizárva) terepszakaszon, 39 km 228

Next

/
Thumbnails
Contents