Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

I. Elmélet, előtörténet - A függőleges átkarolás elmélete

Pálosy János százados Szentnémedy Ferenc százados korábbi cikkeire hivatkozva kívánta bizonyítani, hogy a függőleges átkarolás pár év alatt elméleti szintről eljutott a gyakorlati megvalósíthatósághoz.65 Külföldi sajtóhíreket felhasználva hívta fel a figyelmet arra, hogy már a Magyarországgal szomszédos országban is megjelenhetett a harceljárás, ezért tisztában kell lenni azzal, és az ellene való védekezés lehetőségeivel. A földi erők ellentevékenységét elemezve megvizsgálta, hogy lehetséges-e eredményesen védekezni a függőleges átkarolás ellen, valamint azt, hogy mit lehet elérni vele.66 A védelem alapszervezetévé a gyaloghadosztályt tette, a rendelkezésre álló géppuskákkal és a védendő területet annak kiterjedésével mérte.67 A hadosztály68 által elfoglalt területen (36 km2) négyzetkilométerenként felállítható 2-2 géppuska elegendő tűzerőt ad, hogy a légvédelemmel együtt a leérkező ejtőernyősöket már a levegőben jelentős mértékben megtizedeljék.69 A mögöttes területen pedig a légvédelmi üteg és egy géppuskás század tudta volna hatékonyan felszámolni a levegőből érkező betörést. A hátországot további alakulatokkal, kiépített légvédelmi figyelő és jelentő rendszerrel sikeresen lehetne megvédeni. Mozgó harc esetén azonban a kiépített, hézagmentes védelem feltételei már nem voltak adottak - ezt maga a szerző is elismeri.70

65 PÁLOSY 1936. 28.

66 Mivel a trianoni békeszerződés megtiltotta a korszerű légierő kiépítését Magyarországon, a függőleges átkarolás ellen csak a megfelelően felszerelt és felkészített szárazföldi csapatok voltak képesek védekezni. A szárazföldi légvédelem ezért kiemelt szerepet kaphat. PÁLOSY 1936. 28.

67 A védendő terület összesen 60 km2: ebből 6 km szélességet és 6 km mélységet, tehát 36 km2-t tett ki maga a hadosztály. A fennmaradó rész a közvetlenül csatlakozó mögöttes terület, mely számba jöhet még, mint a harcászati átkarolás lehetséges kirakó helye. Átkarolás szempontjából ez a terület jöhet szóba, mint a váratlan irányból végrehajtott támadás helyszíne. A hátország és mögöttes terület megszállásának lehetőségét Pálosy nem elemezte, mivel csak harcászati függőleges átkarolás szempontjából vizsgálta a védelem erejét és a támadók lehetőségeit. PÁLOSY 1936. 29.

68 Egy hadosztály Pálosy szerint 20 nehéz és 42 szabványos géppuskával, továbbá még légvédelmi eszközökkel rendelkezett: 1 légvédelmi könnyű ágyús üteggel, 4 löveggel és egy fogatolt légvédelmi géppuskás századdal, 6 géppuskával. PÁLOSY 1936. 29.

69 A kiugró ejtőernyősök 500 m-ről ugrottak, mivel a biztonságos kiugrási magasság minimumára, azaz 200 m-re nem ereszkedhetnek le a csapatszállító, vagy nagy bombázó gépek. Ezáltal az ejtőernyősök kénytelenek „kínos percekig" (sic!) a levegőben lebegni. PÁLOSY 1936.30. Ezt az elméletet a későbbi ejtőernyős ledobási kísérletek megcáfolták, mert a zuhanó test közel sem tölt annyi időt a levegőben, ahogy ezt 1936-ban feltételezték. A lefolytatott német és magyar kísérletek alapján a találati arány nagy lőszerfelhasználással is igen csekély volt. Krétán, a védelemben lévő brit nemzetközösségi csapatoknál nem készült hasonló vizsgálat, csak feltételezhető, hogy a találatok jelentős részét földközelben, vagy már a földön érték el a védelem erői.

70 A találkozóharcon kívül a következő esetekben volt érdemes az ejtőernyősöket alkalmazni: (1) védelemre berendezkedett ellenséggel szembeni felvonulás során, (2) a megfelelő felderítéssel feltárt gyenge ellenséges védelem elleni megfelelő időben végrehajtott támadáskor, (3) a nehezen járható tereptárgyakra támaszkodó ellenség ellen, (4) az ellenség függőleges átkarolására, amikor kétoldali kötelékben van, (5) amikor mindkét fél még mozgásban van, felderített ellenséges oszlop ellen, melyet szárazföldi erőkkel nem lehet elérni, (6) folyón való

21