Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

I. Elmélet, előtörténet - A függőleges átkarolás elmélete

szállíthatóságát kérdőjelezte meg, elsősorban repüléstechnikai szempontból. Érvelése szerint a gépek teherbírása, noha fejlődött, csekélynek volt mondható a korban (100-150 fő), nagyszámú gép landolása egyszerre szűk területen, ellenséges, ismeretlen terepen kivitelezhetetlen, legalábbis előzetes felderítéshez kellett volna kötni. Ha mégis sikerült volna a támadóerőt áthelyezni, az utánpótlás igényelt mennyiségét a korabeli technika nem tudta megvalósítani. Az egyes sejtek kommunikációjának megoldatlanságát is aggasztónak tartotta a szerző. Ejtőernyős csapatok bevetésével a légáramlatok okozta szétszóródás és „vállalkozó tömeg" hiánya miatt nem számolt. A korban (1930) ekkora arányú légi szállítást még kivitelezhetetlennek tartott. Ehhez, véleménye szerint, a repülőgépes szállításban, leszállástechnikában forradalmi újításnak, fejlődésnek kell beállnia. A merőleges átkarolás gondolatát azonban nem vetette el. Habár hadászati értelemben még korainak tartotta, harcászati léptékben végrehajthatónak látta. Példaként egy folyamátkelés során az ellenséges erők (tartalékok) lekötését légi úton átszállított, válogatott osztagokkal képzelte el, ugyanakkor ezek felmorzsolódásával számolt.49 1931-ben Szentnémedy írásaira50 reagálva vitéz Ibrányi Mihály százados kifejtette véleményét, miszerint kivitelezhető akár a hadászati átkarolás is. Ennek végrehajtására a szárazföldi erőkkel együttműködő légierő biztosíthatja a döntő meglepetést, ha megfelelő erőt összegyűjt és az ellenség legérzékenyebb pontja ellen alkalmazza azt. Az erők összegyűjtését a légierők meggyorsíthatják, ám a korlátozott kapacitás miatt kevés katonát tudtak szállítani a korabeli gépek. Emiatt szállítóeszközként csak harcászati tekintetben jöhettek számításba.51 A harcászati sikert, amit elérhettek a légi úton szállított csapatokkal,52 ki lehet bővíteni hadászativá. Ehhez azonban a földi erők támogatása lett volna szükséges. Ha az átszállított erők harcászati sikerét megtartják a földi erők beérkezéséig, biztosítható a siker. Az eljárás előnye abban rejlik, hogy az ellenséget a legváratlanabb, legérzékenyebb pontján lehet megtámadni. A harcászati átkarolás nagyobb kockázatot rejtett magában,

49 SZENTNÉMEDY 1930.a. 716-717.

50 Vitéz Szentnémedy Ferenc százados „Lehet ma már »merőleges« hadászati átkarolásról beszélni?'' és „A repülő erők harceljárása és működésük befolyása a harcászatra és a hadászatra" című munkáiban jól nyomon követhető az író állásfoglalásának változása. Amit még 1931-32 -ben, külföldi munkák elemzése alapján nehezen megvalósíthatónak tartott, azt 1932-ben saját eszmerendszerének részévé tette és komoly vitát kiváltó munkájában közzétette. A világháború kitörése után a kezdeti német ejtőernyős és légideszant sikerek alapján alkotta meg véleményét a kérdéskörrel kapcsolatban.

51 IBRÁNYI 1931. 54-63.

52 Légi úton szállított csapatok - más néven - légi gyalogság: a korabeli terminológia szerint olyan gyalogos csapatokat jelöl, melyeket szállítógépekkel deszantoltak a csatatérre, melyek kiképzést kaptak a szállítógépekkel történő szállításra, valamint ki- és berakodásra. Ezzel szemben az ejtőernyős csapatoknál az ejtőernyő a feladat végrehajtását elősegítő eszköz. Egyes magyar szerzők „légigyalogság" gyűjtőszóval illették az ejtőernyősöket, valamint a légi szállítású gyalogos csapatokat is. SZY 1940. 25-26.

18