Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Az ejtőernyős ugrókiképzés folyamata, részei

János, egykori karpaszományos ejtőernyős honvéd így emlékszik ezekre: „A magyar ejtőernyős alakulatnál 1944 májusában, mikor a zászlóalj Kárpátaljára készült gyalogsági bevetésre, a behívott tartalékosokkal teljesen feleslegesen végrehajtattak néhány ugrást. [...] Az utolsó ejtőernyős ugrásokra 1944. november 1-én került sor Pápán. Ennek során, az október 1-én bevonult ejtőernyős leventék hajtottak végre ugrásokat Fiat G-12-es gépekből. Ezek a fiúk Rákoson az ugrótoronyból már hajtottak végre ugrásokat, ennek a veszélye mégis óriási volt. Az ország keleti részén, a tábori repülőtereken állomásozó szovjet vadászgépek igen rövid idő alatt elérhették volna Pápát, s lelőhették volna a fegyvertelen szállítógépeket. A veszélyt fokozta még, hogy az Olaszországból felszálló amerikai vadászgépek is sűrűn megjelentek szabad vadászatra a Dunántúl légterében."77

Gyalogsági kiképzés

A gránátos egységeket szánták a jövőbeni mozgó háború rohamcsapatának, melyek különleges rendeltetésük és kiképzésük révén, az arcvonal résein, vagy hátában támadtak, és erődítési pontokat számoltak fel, tereppontokat foglaltak el. Az új harcmodor mozgékonyságát és a meglepetés erejét a légi szállítás biztosította. A kiképzési irányelvekben megkülönböztették a légi kiszállítás két módját: ejtőernyővel való ledobást és a repülőgépeken történő átszállítást.78 Az ejtőernyővel történő alkalmazás esetén egyes személyeket dobtak volna le, hogy hidakat, vasutakat romboljanak, felforgató tevékenységet végezzenek.79 A kiképzési tervezet főként kisebb osztagok80 esti szürkületben történő kihelyezésével számolt, az ismeretlen terepen történő problémák megoldását külső segítséggel képzelték el.81 Tervbe vették, hogy „ha minden rendelkezésre áll", ejtőernyővel kell ellátni minden embert.

77 Huszár János, egykori karpaszományos ejtőernyős honvéd levele, 2010. 06. 08.

78 HL HM 2303/VI.-1. oszt. ein. -1937.

79 Hogy „felkelést szítsanak és az elg. anyaországában merényleteket hajtsanak végre." HL VKF 2303/ VI.-l. oszt. ein. -1937.

80 Gránátos rajok, szakaszok, esetleg gránátos század géppisztollyal. HL VKF 2303/ VI.-l. oszt. ein. -1937.

81 „A meglepetésszerű kitelepítést az elg. védelme, figyelése és légi fölénye igen megnehezíti, sőt teljesen lehetetlenné teheti, mig az elg. anyaországban élő fajtestvéreink közreműködése azt lényegesen megkönnyítheti. [...] A rep.gépek leszállási helyét jelezni kell. Ezt ejtőernyővel előzetesen leugrott embereink, az elg. arcvonalon keresztül lopódzott bizalmi egyéneink vagy rádióval irányított és az elg. arcvonala mögött működő megbizottaink fogják végezni. Jeladás füsttel vagy más előre megbeszélt jellel. Ezeknek az embereknek a feladata egyben a leszállás helyének biztosítása is. Erre a célra, ha magyar lakosság által lakott területen történik a kitelepítés, megbízható fajtestvéreink felhasználandók." HL VKF 2303/VI.-l. oszt. ein. -1937.

A kiképzési segédletben több helyen előfordult a helyi magyar lakosság segítségének felhasználása, mint elméleti módszer hírszerzési és helyi információk szerzésére a leszállási hellyel kapcsolatban. Mindezek arra mutatnak, hogy a gránátos csapatokat a szomszédos, kisantant államok ellen tervezték bevetni.

128