Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Az ejtőernyős ugrókiképzés folyamata, részei

leltetve annak nyitását. A lábakat azért kellett összezárva tartani, hogy a nyíló ernyő zsinórzata ne akadjon beléjük, veszélyes pillanatokat okozva ezzel az ugrónak, míg kiszabadítja magát.39 „A százados úr (vitéz Bertalan Árpád - a szerző) megkérdezi, történt-e valami baja valakinek, vagy nem észleltünk-e valami eddig még nem tapasztalt jelenséget? Az egyik jelenti, hogy az ő ejtőernyője jóval lassabban nyílt, mert az ernyő kupolája egy kissé rátekeredett a lábára. [...] Tehát, - mondja a százados úr - mint mondottam a múltban is, tanulság ebből az, hogy a lábainkat zuhanás közben szorosan össze kell zárnunk!"40

Pataky Géza százados szintén kiemelte az összefont karokkal és a testhez szorított kezekkel és lábakkal történő ugrás fontosságát. Ha ugyanis az ugró ezt nem tartja be, az „összevissza kapálózó" lábakba és kezekbe könnyen beleakadhatott az ernyő, vagy akár a rugós segédernyő is. Sőt, az is előfordulhatott, hogy a „mellsőernyő" (segédernyő - a szerző) beleszaladhatott a főernyőbe, ez pedig végzetes következményekkel járt. Kézi kioldásnál is kezeket keresztbe fonva, lábakat ugrás után rögtön zárva kellett ugrani.41 „Az ugrásokat mindig testhez zárt karokkal és ugrás után azonnal egymás mellé zárt lábakkal, nyújtott, homoritott testtartással kell végrehajtani. Önkioldónál a nyitást akkor kell végrehajtani, ha arccal a főid felé és fejjel lefelé zuhanunk. Ha a nyitás pillanatában karunkat, vagy lábunkat szétcsapjuk, könnyen előfordulhat, hogy a segédernyő zsinórja a karra, vagy a lábra csavarodik, ami megakadályozza a kupola kinyílását és lezuhanást idézhet elő."42

További veszélyeket jelentett kezdő ugróknál a korai nyitás is. Ha a kilépés pillanatában nyitotta az ugró az ernyőt, a rugós segédemyő, vagy akár a főernyő is beleakadhatott a gépbe és leszakadhatott.43 A túl gyors számolás miatt indokolatlan mentőernyő nyitásra is sor kerülhetett - ez olyankor fordulhatott elő, ha az újonc a főemyő viszonylag lassú nyitását nem várta meg, hanem szinte azonnal használta a mentőemyőt. Ezért volt olyan fontos a biztonságos ugrómagasság, hogy a főernyő és a segédernyő biztonságos nyitására rendelkezésre álljon megfelelő idő és tér. Két ernyő - a fő és a mentő - együttes nyitása sem okozott bajt, mert a két ernyő egymással szöget bezárva állt be a levegőben és így érhetett földet velük az ejtőernyős.44 (16. kép)

39 MOHOS 1939. 47-48., BALOGH 1942. 62.

40 BALOGH 1942. 62-63.

41 PATAKY 1941.a. 403-404.

42 KINCSES 1942.46-47.

43 MOHOS 1939. 48., PATAKY 1941 .a. 404-405.

44 A kezdeti aggodalmak és hiedelmek kiküszöbölésére a kísérleti keret több kísérletet is végrehajtott kettős ernyőnyitással, a ledobó bábuval, mely minden gond nélkül, minden esetben simán földet ért. Ezekre 1938. szeptember-októberben került sor: mindkét ernyő hibátlanul kinyílt. SZOKOLAY é. n. 10. Természetesen előfordulhatott, mikor a segédemyő a félig kibomlott főernyőbe nyílt bele, így egyik sem tudott teljesen kibomlani, ám ilyen tragikus baleset egy alkalommal - Elek Gábor őrmester, kísérleti kerettag ugrása során, 1940. október elején - fordult elő. SZOKOLAY é. n. 56. Szalay szerint kétszer okozott halált a szétvetett lábak120