Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Az ejtőernyős ugrókiképzés folyamata, részei

Ekkor folytatólagosan lép egyet a másik lábával a levegőbe, minek következtében a gépből kibukik."34

A helyes testtartás - kézi kioldással történő - ugrás végrehajtása során az ugró egyik kezét az oldalához szorította, a másikkal megfogta a kézi kioldót. A kilépés pillanatától elszámolt lassú ütemben háromig (kb. 3 másodperc), és nyitotta a főernyőt. Amennyiben ez nem nyílt ki, nyitotta a mentőemyőt.

Késleltetett nyitással történő ugrás esetén a testtartás megegyezett a kényszerkioldásnál felvettek eltérés csupán a kiugrás módjában jelentkezett. Az ugrónak 60-70 fokos szögben, fejjel lefelé, arccal a föld felé fordulva kellett zuhannia. Hogy ezt elérje, testét ugrás után ki kellett mereven nyújtania, kissé kihomorítva, mint a műugróknak.35

Helyes testtartás a zuhanás alatt

Az ejtőernyős ereszkedését meggyorsíthatta (vagy veszélyes tereptárgyakat kerülhetett ki), ha az ernyő egyik oldalán lévő két hevedert kb. egy méternyire lehúzta, így ferde helyzetbe hozta a kupolát és az ernyő abba az irányba csúszott. Ez sebességnövekedéssel járt, így földközelben nem volt ajánlott. A süllyedés alatt úgy volt képes az ugró az áramlás irányába nézni, hogy a fentebb említett módszerrel lehúzta az egyik hevederoldalt, és néhány erőteljes rántással a kívánt irányba fordította a testét. Ezen kívül a leszállás közbeni lengés az, mely kockázatot jelentett az ugróra. Ezt a hevederek váltogatott, lengéssel ellentétes irányú húzogatásával lehetett kiküszöbölni, vagy csökkenteni.36 Kidolgozták a vízbe történő érkezésre való felkészülést és a hevederek leoldásának módját is.37

Egyes vélemények szerint a fejes ugrás keresztirányú forgást eredményezhetett és előfordulhatott, hogy a forgás ereje a kihúzódó ernyőt az ugróra csavarta.38 A kéztartás is fontos volt: nem volt ajánlatos az ugrónak az ajtót megfogni, mert akaratlanul is később engedte el, minek következtében hosszirányú forgást kaphatott, mely szintén összesodorhatta az ernyőt, kés34 MOHOS 1939. 47.

35 SZOKOLAY 1939.138.

36 Az első 50-100 méter esés után az ugró fejjel lefelé fordulva zuhant; ebből a helyzetből dugóhúzóba kerülhetett, melynek tengelye - a gerincoszlop és a váll vonalának képzeletbeli metszéspontja - körül forgott. Ezt karjainak kinyújtásával szüntethette meg. PATAKY 1941.b. 373. Pataky százados hasonlóképp fogalmaz másik cikkében is, annyit hozzátéve, hogy 50 m alatt már nem volt szabad az ugrónak behúznia az ernyőt, mert a kupola torzulása lengést okozhatott, melyet ha nem tudott kiküszöbölni, nagy sebességű földet éréshez és agyrázkódáshoz vezethetett. Emellett a szél hatására is ingásba jöhetett az ernyő: ez akkor volt veszélyes, ha a két holtponti szakasz között vágódott az ember a földhöz. Ilyen esetben könnyen lábsérüléseket szerezhetett az ejtőernyős. PATAKY 1941 .a. 406.

37 KINCSES 1942. 48., PATAKY 1941.a. 407.

38 MOHOS 1939. 47-48.

119