Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Az ejtőernyős ugrókiképzés folyamata, részei

tőernyőből hozták létre.25 Hasonlóképp tettek az olaszok is, azzal a változtatással, hogy a magyar kísérleti keret által is használt Salvator-mentőernyő26 továbbfejlesztett változatát használták. A magyar ejtőernyő-típus hadrendbe állításával lényegesen javult az ejtőemyősszázad ernyőellátottsága.

Az ejtőernyős ugrás lépései, a gépelhagyás folyamata, ugrók sorrendje

Meglévő források hiányában elég nehéz rekonstruálni egy ún. „tipikus" gyakorlóugrás végrehajtását. Az alkalmazott géptípusok (Caproni-Ca-101/3m, Savoia-Marchetti SM-75, Fiat G-12) közül a Savoia és Fiat gépek voltak azok, melyeket át kellett alakítani az ejtőernyős ugrásra. Ez elsősorban az ajtókat, azok számát, az ugrást jelző kürt felszerelését, a karabiner tartó sínt és huzalt jelentette. A hagyományos üléseket is kiszerelték és vászonülésekkel pótolták. Ilyen mértékű átalakításra a Capronik esetében - azok korlátozott szállítókapacitása és elavultsága miatt - nem került sor.

A módosított gépekhez ki kellett alakítani az ugrások rendszerét, meg kellett határozni az ugrók sorrendjét, a kijelölt ugrató tiszt helyét, szerepét, feladatkörét, stb. Erre nem volt írásban rögzített szabályzat, vagy kiképzőkönyv: a magyar királyi honvéd ejtőernyős csapatnemről elmondható, hogy az ugrások rendszerét inkább saját gyakorlati tapasztalatok alapján alakította ki és módosította, mint külföldi példák átvételével (amelyek megszerzésére, vagy lemásolására a háború kitöréséig nem került sor). (15. kép)

A Caproni Ca-101/3m fedélzetén - ez igaz volt a másik két alkalmazott típusra is - a kommunikációt a nagy alapzaj igen megnehezítette.27 Elsősorban a földön megállapított és megbeszélt sorrendben szállt be a 6 ugró a gépbe, ahol a parancsnok kézjellel jelezte a kiugrást. Ezekből a gépekből csak kézi ki- oldású ugrás volt lehetséges, ezért a Savoia-Marchetti SM-75-ösök hadrendbe állításával a Capronikat már csak a tapasztaltabb ugrók gyakorlóugrásaira használták.28 A Savoia-Marchetti SM-75 típusnál az „ugrókat leszállás után az oktató megszámozza 1.-től X-ig és ebben a sorrendben helyezi el őket az ajtó közelébe.

25 A 27/II/S 20 típust, melyet a Luftwaffe bevezetett és sport-, iskola- és vitorlázó repülők használták, használták az ejtőernyősök is, amíg végleg el nem vált, hogy a kiképzéskor is bekötött ugrást alkalmaznak és ehhez egy új ernyőtípus kellett. BA-MA, BW 57/541.

26 Salvatore-ernyő: ennél a típusnál is rendelkezett segédernyővel a főernyő, a gyors nyitást elősegítendő. A cég gyártott hát- és hasernyőket is. Kényszerkioldásra is szerelhető, érdekessége, hogy egyszerre lehetett kényszerkioldásra és kézikioldásra szerelni az ernyőt. PATAKY 1942.C. 49-50. A magyar ejtőernyősök által használt típus a Salvatore D (Dorsale = hátoldali) 30 háternyő volt. Ezt használták a repülőgépek személyzetei mentőernyőként. A 30 típusnak létezett mellkasi (mentő-) és ülőemyő változata is. RICHARDS 2000.13.

27 BALOGH 1942. 61.

28 Ezzel szemben Sági László, volt ejtőernyős hadnagy visszaemlékezésében bekötött ugrásokat említ Caproni Ca-101/3m-ekből, 700 m magasságból. A gépenként egy oktató és öt ugró volt. SÁGI 1982. 92.

117