Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Az ejtőernyős ugrókiképzés folyamata, részei
Alkalmazott ejtőernyő-típusok A kísérleti keret az Irvin,20 Schröder,21 Salvator és Heinecke22 ejtőernyőket használta kiképzése során. Az első ugrást is vegyes ejtőernyő párossal hajtották végre: a háternyő az első világháborúból visszamaradt Heinecke, a mentőernyő pedig Salvator volt.23 A 27 fős kibővített keret 5 db Irvin angol, 5 db Salvator olasz, valamint 5 db Schröder német kettős gyakorló ernyőt kapott, így 15 ernyő jutott a 27 fős keretre. Ehhez jöttek még a Heinecke és a kölcsön kapott mentőernyők. Főként a Schröder kettős gyakorló ernyőket használták, mert ezek számítottak korszerűnek (a hevederzeten volt elhelyezve a mellső ernyő és a háternyő is), azonban a nagy igénybevétel miatt gyakoriak voltak a szakadások. Ez is csökkentette a használatba vehető ernyők számát. Az 5 db angol ernyőről igen jó véleménnyel voltak. Állítólag japán kézi szövésű selyemből készültek és rendkívül strapabírók voltak. Még később is szívesen használták azokat, mikor már rendelkezésre álltak a magyar ernyők.24 A kényszerű választás nem volt éppen előnyős, hiszen más jellegű ejtőernyőt használtak a pilóták és mást az ejtőernyősök. Más azonban nem állt akkor rendelkezésre. Le kell szögezni, hogy egyik ejtőernyő sem volt speciálisan katonai ejtőernyős ugrásra kifejlesztett típus; a Heinecke, valamint a Salvator és Irvin típusok mentő ejtőernyők voltak. Jellemző, hogy a németek is saját fejlesztésű ernyőcsaládot, az RZ-típus(oka)t a 27/II/S 20 típusú repülőgép men20 Az Irvin-ejtőernyő kézi kioldásra és kényszerkioldásra (automatikus nyitásra) is szerelhető volt. Az ejtőernyő rendelkezett segédernyővel, mely nyitáskor megkönnyítette a főernyő kirántását a tokból. PATAKY 1942. 47. 21 A Schröder gyár állította elő a Heinecke A és В típusú ejtőernyőket; nem létezett külön Schröder ejtőernyő. http://www.wwlaeroinc.org/files/German_Parachutes_m_the_Great_War.pdf, 2011. május 24. 22 A Heinecke-típusnál nem volt rugós segédemyő, valamint nem lehetett kézi kioldásra szerelni. Megbízható, ám rendkívül lelkiismeretes hajtogatást igényelt. Jellegzetes, ún. repülő fejessel ugrottak ki vele a német ejtőernyősök, hogy az ernyő ne csavarodjon össze. A Heinecke- ejtőemyő kényszerkioldásos volt, ezt rendszeresítették a német véderőnél. Kényszerkioldásos elvű volt, a német repülő személyzet pedig nem ezt használta, hanem a Schroeder-ejtőernyőt (sic!). PATAKY 1942. 43-44., 48. A korabeli forrásokra támaszkodva ezeket az információkat sikerült Pataky Géza századosnak megszereznie. A német haderő ejtőernyősei azonban nem a Heinecke-ernyőt, hanem az RZ-ernyőcsalád (RZ = Rückfallschirm mit Zwangsauslösung: Hát- ejtőernyő kényszerkioldással) különböző változatait használták a háború alatt. 23 MAKRAY é. n. 7. 24 SZOKOLAY é. n. 11. A 15 darabos ernyőszámot Makray Ferenc, volt ejtőernyős százados is megerősíti visszaemlékezésében, hozzátéve, hogy négyféle ernyőtípust használtak. Pótlásként a szombathelyi repülő osztály adott még kölcsön hasemyőket. MAKRAY é. n. 3. Makray volt ejtőernyős százados emlékei szerint a két karpaszományos tanfolyam feloszlatása után megkapták azok ernyőanyagát. Ezek közül 11 db volt használható, Irvin, Schrooder (sic!) és Salvádor (sic!) típusok. A repülő osztály német Heinecke háternyőket, valamint Salvátor (sic!) olasz hasemyőket adott kölcsön. A többi ernyő kettős gyakorlóemyő volt, elöregedettek és emiatt legalább 25% üzemképtelen ernyővel (!) kellett számolni! MAKRAY é. n. 7. 116
