Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
III. Ejtőernyős kiképzés a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős-zászlóaljában - Az ejtőernyős ugrókiképzés folyamata, részei
ismeret és hajtogatás, ejtőernyőugrás (az ugrási folyamat „modellezése"), harci kiképzés, földi közelharc-csatárkiképzés . Más elképzelés szerint három részre lehetett felosztani a kiképzést: az első részben sportelőkészítő és nevelő gyakorlatok kaptak helyet. Második részét a továbbfejlesztő sportgyakorlatok alkották, melyek az újonckiképzés időszakának befejeztétől a második kiképzési év végéig tartottak. Végül a harmadik kiképzési év sportanyaga pedig a gyakorlatban tartást szolgálta.3 Az előkészítő gyakorlatok egyszerű és különleges gyakorlatokra tagolódtak.4 Egyszerű gyakorlatok Az egyszerű gyakorlatok magukba foglalták a hagyományos testnevelési torna elemeit, ezek megegyeztek a honvédség többi alakulatánál gyakoroltakkal. Az eltérés abban mutatkozott meg, hogy az ejtőernyősöknél a lábgyakorlatokra nagyobb hangsúlyt fektettek, mivel a földet érés során ez a testrész hárítja a mozgási energia egy részét.5 Az ún. csuklógyakorlatok végrehajtásának módját két irányvonal képviselte. Lehetséges volt nehéz gyakorlatok sorával nyers izomnövekedést elérni, a másik irányzat inkább a ritmikus, szabad mozgásokra helyezte a hangsúlyt. Az ejtőernyős alkalmazás szempontjából a durva, nyers izomnövekedés nem járt haszonnal, míg a szabad mozgásokkal elérhették az újoncok a megkívánt fokú rugalmasságot. Dr. Vándor százados megfelelően összeállított gyakorlatsorokat közölt, melyeknek véleménye szerint az ejtőernyős kiképzésben szerepelnie kellett volna.6 (Nagyon valószínű, hogy hasonló, vagy a felsoroltakkal megegyező 3 SÁRAY1943.199. 4 A csuklógyakorlatok karhajlításokból és egyéb mozgásformákból álltak. Minden reggel végrehajtották, legénység és a teljes tisztikar, beleértve vitéz Bertalan Árpád őrnagyot is. MAKRAY é. n. 42. 5 Naponta 20-30 percnyi tomagyakorlat elengedhetetlen, mely szabadgyakorlatból és szertornából állt. A megfelelő összeállításban ezek a láb mellett a váll- és hasizmot is erősítették. Az ejtőernyő ugrást a növendékek egy hónapos testedzés után kezdhették meg. SZOKOLAY 1939.133. Minden katona, rangtól függetlenül részt vett a reggeli csuklógyakorlatokon. Ezeket úgy válogatták össze, hogy minden izmot megmozgassanak és erősítsék azokat. Az izompuhító gyakorlatok nagyobb részt lég- és talajtomából álltak. Ezek a kiképzés első heteiben nem csak napi fél órát, hanem akár 2-3 órát is igénybe vettek. A futást 3-400 méterről kezdték, majd egy-két hét alatt 1000-1200 méterig, 3-4 hét alatt pedig 5-6000 méterig növelték. A futók azonban a saját ritmusuknak megfelelően futhatnak, nem volt kötelező együtt futás. KINCSES 1942. 36-37. A rendszeres és kemény csuklógyakorlatoknak, melyeknél nagy súlyt fektettek a lábgyakorlatokra (futás, tornaszerek, ló, palánkugrás, stb) köszönhetően, a boka- és térdrándulások egyre ritkábban jelentkeztek. A tapasztalat az volt, hogy: „három hónapi rendszeresen felépített komoly testedzéssel jól izmolt és kiválóan használható ejtőernyősöket neveltünk". MAKRAY é. n. 15. Egy hónapnyi, „ilyen jó állóképességet adó gyakorlat után kerülhetett csak sor az ugrásokra." SZOKOLAY é. n. 37. 6 A munkába vett izomcsoportokra külön lebontva meghatározta azokat a gyakorlatokat, melyek végzésével az adott célterület a legjobban kimunkálható. A gyakorlatok sorrendje 112
