Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
II. Szervezés - Vitorlázórepülő-kiképzés, bevetési koncepciók
Repülőgép Javítóüzem mellett a Légiforgalmi Vezetőség is benyújtotta tapasztalatait a Hehsch-féle (sic!) ejtőernyőkről. A Junkers Ju-86 repülőgépen a megfigyelő részére a beakasztható ejtőernyő, a pilóta, a rádiós, szerelő és a lövész számára az ülőejtőernyő jöhetett szóba. A Bü-131-es gépen mindkét személynek (pilóta, másodpilóta) az ülőejtőemyő volt a legcélszerűbb. A próbán szintén felmerült a deréköv hajlékonyságának kérdése, mint javítandó probléma. Módosítást javasoltak a kioldókar derékra helyezésével, mert véleményük szerint a törzs nagyobb mértékű elfordításával az ernyő kinyílhat. Mivel repülés közben az ernyőket nem próbálták ki, javaslatot tettek az ejtőernyők repülés közbeni próbájára is. A 2/1. éjjeli bombázó osztály Szombathelyen, 1938. december 15-én vizsgálta a hát-, a beakasztható- és az ülőernyőt. Mindhárom ejtőernyőt minden tekintetben jobbnak találták a Salvator és Heinecke ejtőernyőknél.357 Módosítást itt is szintén a deréköv anyagában javasoltak. A Caproni Ca-101/3m-es gépeknél a hát- és a beakasztható típusokat tartották alkalmasnak, nem pedig az ülőejtőernyőt. Ez azért történt így, mert az ernyő az egyébként is magasan lévő ülésekben még magasabbra emelte volna a pilótát és a megfigyelőt, ezáltal akadályozva őket a munkavégzésben. A hátejtőemyőt megfelelőnek tartották a pilóta és megfigyelő, a beakasztható ejtőernyőt a repülő rádiós és gép.lövész részére.358 Az 1. önálló távolfelderítő repülő osztály a beakasztható mentőemyőt (beakasztható ejtőernyő - a szerző) jobbnak tartotta Heinkel He-70 repülőgépen, mint a rendszeresített Heineckét. Módosítást az övzáró csaton, a lábtartó heveder hosszán és a derékövön javasolt, hogy biztonságosabb és kényelmesebb legyen a viselet. A kipróbáló egységek zöme a próbákat a földön végezte, jórészt csak az ernyő viselhetőségét tesztelték az ülésekben, valamint a bombázókban történő mozgást. Ejtőernyős ugrást az ejtőernyősszázad tagjain kívül nem hajtott végre más. Ahogy a 2. repülőezred 3. könnyűbombázó százada jelentésében említette, az ernyők kibontására sem került sor, összerakó (hajtogató) asztal hiányában. „A csapatpróbára vonatkozó jelentésekből és jegyzőkönyvekből a bizottság megállapította, hogy az ejtőernyőket a csapatpróbát végző 2.rep.ezred, a Ca.101.Ju.86. gépekhez; a 3.rep.ezred ]u.86;az 1.önálló Távolfelderítő rep.oszt He.70.géphez és 1/2. Vadász Oszt. FW.56.,Cr.32-es repgépekhez alkalmasabbnak tartja, mint az eddigi rendszeresítve volt külföldi típusú ejtőernyőket."359 Az elnevezések a hivatalos iratok szerint a következők voltak: 39.M. ülőejtőernyő, 39.M. hátejtőernyő, 39.M. beakasztható ejtőernyő, 39.M. kettős gyakorló ejtőernyő.360 357 Az emyőtípusokról lásd a függelék 2. sz. táblázatát. 358 HL VKF 3607/1. oszt. ein. -1939. 359 HL VKF 3607/1. oszt. ein. -1939. 360 HL VKF 3607/1. oszt. ein. -1939. Az ernyők közül az első három feladata szerint mentőernyő volt, míg a kettős gyakorló ejtőernyő a katonai ejtőernyős ugrás gyakorlására szolgált. 107
