Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)
II. Helytörténeti források - Dénesi Tamás: Egyház- és művelődéstörténeti adatok egy pannonhalmi pincemester számadáskönyvében
közösségben.52 A következő borkategória az officialisok bora, a harmadik pedig a családi bor volt.53 A szerzetesek fejenként napi két icce (1,7 liter) bort kaptak a pincéből. A cellerarius feladata volt, hogy a refektóri- umba kerüljön az ital. A több mint másfél literes fejadag soknak tűnhet, de a korabeli feljegyzések szerint a víz rossz minőségű volt, ezért azt felforralva itták vagy a forralt vizet borral keverték.54 Az utóbbi, vízzel kevert bort mixtumnak nevezték. A magas fejadag miatt szigorúan vették a részegséget. A közösségben a legenyhébb büntetés a bor megvonása volt. Nagyobb büntetést jelentett a közös asztaltól való kizárás. Ha egy szerzetespapot iszákosságon értek, legközelebb csak a növendékek adagját fogyaszthatta. A növendékek tehát kevesebb bort kaptak. Ha egy növendék ivott többet a kelleténél, étkezés alatt üres borosüveg előtt térdepelt. A novíciusok még a növendékeknél is kevesebbet fogyaszthattak, hiszen számukra külön kis kancsóba töltötték a bort.55 A számadáskönyv szerint Kálmán és Ferdinánd testvér 1764. január 1-je és virágvasámap (április 15.) között nem vette át a fejadagját.56 Ez a szigorú Sajghó Benedek főapátot ismerve valószínűleg büntetést jelentett. A pincemester összegzése szerint 1764-ben a szerzetesközösség több mint 480 akó bort fogyasztott.57 A szerzetesközösség számára ürmöst is készítettek. A Keller Bálint pincemesteri kinevezése után felvett borleltár szerint a cellerarius a sütöde melletti pince 59. hordójában 14 akó ürmöst talált az 1763-as termésből. Egy évvel később a szüret utáni összeírás a torony alatti 52 Az infusio és a haustus használatára: PERJELNAPLÓ passim. Keller Bálint szerint a haustus általában heti kétszeri alkalom volt (LIBER RATIONUM 48.). 53 A három kategória a számadáskönyv oldalain többször is felbukkan, egy példa mindhárom előfordulására: LIBER RATIONUM 112. 54 PRT IV. 640.; Csemátonyi Miklós, a XVII. század végén a monostorban élő győri kanonok Kamer Egyed főapátnak írt levelében írt a forralt vízről. PFL Acta Antiquiora fasc. 58. nr. 77./4. 8-12. Szent Benedek szerint „a bor egyáltalán nem való szerzeteseknek, de mivel korunkban lehetetlen a szerzeteseket erről meggyőzni", naponta egy hemina bort engedélyez személyenként. „Ha a helyi viszonyok, a munka vagy a nyári hőség miatt többre lenne szükségük, azt az elöljáró ítélje meg." REGULA. 40. fejezet. 88-89. A hemina nagyságáról időnként hosszadalmas vitákat folytattak Európa- szerte, nem véletlenül. SÜVEGES 1996. 184-187. 55 pRT у 657., 661. A novíciusok kis kancsóját parvum cantarum noviciorum hívták. 56 Liber rationum 35., 49. 57 Ebben a napi két iccés fejadag, a heti két haustus és a prédikáló atyáknak a prédikáció vigiliáján és napján adott bor is benne van. Liber rationum 48. 71
