Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)

II. Helytörténeti források - Dénesi Tamás: Egyház- és művelődéstörténeti adatok egy pannonhalmi pincemester számadáskönyvében

A számadáskönyvből az is kiderül, hogy a pincemesteri pénztárnak több adósa volt. Egyesek az elvitt borért nem fizettek, mások szerződéses kölcsönt kaptak. Az adósságok egy része még az előző pincemester, Házy Károly alatt keletkezett, de egy behajtatlan összeget az őt megelőző cellerarius adott kölcsön.48 Keller a számadáskönyv végén a hivatala alatt keletkezett adósságokat regisztrálta, de innen az is kiderül, hogy bizonyos vásárolt borokért az apátság fizetett késve. A pincemester néhány, a főapáti pénztárnak tartozó adóst is regisztrált a kötet végén. A későbbi bejegyzések mutatják, hogy Keller utóda a pince adósságainak nagy részét behajtotta, illetve kifizette.49 Az instrukciók szerint a befolyt összegekből a pincemester csak a főapát személyes beleegyezésével költhetett és a borforgalmat havonta táblázatos kimutatásokkal kellett a szigorúan gazdálkodó főapát elé tárnia. Az instrukciók a bor- és pénzforgalom pontos rögzítését írták elő.50 Ez nemcsak a követhető gazdálkodás miatt volt fontos, hanem a következő évi bormennyiségek kalkulálása miatt is, hiszen az előző évi apátsági alkalmazottaknak, vendégeknek, zarándokoknak juttatott mennyiségből következtetni lehetett a következő évi, azaz raktározandó mennyiségekre.

Az allodiális szőlőkből termett, jobb minőségű bort fogyasztották a szerzetesek, a vendégek és a zarándokok. Rajtuk kívül az apátság alkalmazottai is ezekből a borokból részesültek, hiszen bérük mellett, a természetbeni juttatások között megállapított bormennyiséget kaptak fizetségül. Egyes osztrák apátságokhoz hasonlóan Pannonhalmán is több kategóriába sorolták az elfogyasztott bort.51 A legjobb bort konvent- bomak hívták, nevéből adódóan ez került a szerzetesközösség asztalára. Vasár- és ünnepnapokon a konventborok közül is a legjobbat szolgálták fel. Az ünnepnapi borfogyasztást infusionak hívták. A hétköznapokon előforduló ebéd utáni poharazgatást haustusnak nevezték a szerzetes48 Liber RATIONUM 116. Kovács András 1756 előtt rövid ideig volt főmonostori kulcsár, Házy Károly hat évig, 1757 decembere és 1763 decembere között volt pincemester és pénztáros. PRT. V. 739. és 741.

49 LIBER RATIONUM 191. Az ezt követő feljegyzések később keletkeztek, a Keller utáni borkiadásokat és kintlevőségeket regisztrálják.

50 LIBER RATIONUM 34.

51 Az osztrák monostori borkategóriákról: Malli 2009. 59-60.

70