Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)

II. Helytörténeti források - Dénesi Tamás: Egyház- és művelődéstörténeti adatok egy pannonhalmi pincemester számadáskönyvében

A számadáskönyv a szőlők művelésével kapcsolatos bejegyzések mellett a pincékről és a pincékben végzett munkákról is rengeteg adatot tartalmaz, a legtöbb információ a már említett pincemester számára kiadott instrukciókban található. Ezeket Keller Bálint bejegyzése szerint 1739. július 9-én a főapát írt elő Bálint atya elődjének, az akkori pincemesternek.32 Bálint atya 1764. szeptember 1-jén a pince- és borkezelésnek tehát több évtizedes, valószínűbb azonban, hogy még régebbre visszanyúló hagyományát másolta át saját számadáskönyvébe.

A dézsmát és a majorsági szőlőkben termett mustot az apátság pincéibe szállították. A pincemester tartotta rendben a pincéket, ő felügyelt a hordók állapotára, ő kezelte és ő adta ki a fogyasztásra szánt bort. A borokat négy pincében tárolták. A mezőváros központjában álló major alatt egy, a főapátságban három pince rejtette a hordókat. Keller a legjobbnak a torony alatti pincét tartotta. A sütöde mellett és a szabóműhely alatt volt a további két monostori pince. Az előírások szerint ideális esetben a pincék ajtaja és ablakocskái a déli szelek és a nyári meleg miatt keletre vagy északra néztek. Télen, nyáron és a szeles tavaszi viharok idején bezárták ezeket, sőt az ablakocskákat pázsittal vagy ép szalmával szigetelték. Kánikula idején érdemes volt gyorsan és korán reggel elvégezni a teendőket, a pinceajtót pedig gyorsan becsukni. Éjszaka viszont egy-két ablak nyitva hagyásával szellőztettek. A pincemesternek ügyelnie kellett a pincében dolgozókra. Az előírások tanúsága szerint a kádárok gyakran a pincében öntötték ki a vizet, ez viszont penészedést és párát okozhatott. A pincében sem ételt tárolni, sem enni nem volt szabad. A húst, sajtot, halat, káposztát és egyéb zöldségeket más pincékben tárolták. A borospincéket hetente takarították. Ekkor a hordókat is letörölgették.33 Ha kiürült egy hordó, a szabadban, árnyékos helyen kétszer-háromszor kimosták, majd kiszárították. Miután visszagurították a pincébe, fa gerendákra helyezték és krétával jelölték meg. Vas- és faabroncsos hordókat egyaránt használtak, az abroncsokat rendszeresen ellenőrizték. A présház mellett, a főapáti

32 Az előírások: Liber RATIONUM 24-33. Keller az instrukciók elején utal azok 1739-es megfogalmazására.

33 A pincemester feljegyzi, hogy egy öregasszony minden szombaton, nyáron pedig még szerdán is tisztítja a fa edényeket, a mindennap használt fa és fém eszközöket és a mécseseket. Munkájáért hetente egy icce bort kapott. LIBER RATIONUM 47.

64