Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) - A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011)

II. Helytörténeti források - Dénesi Tamás: Egyház- és művelődéstörténeti adatok egy pannonhalmi pincemester számadáskönyvében

lakosztály alatt rendezték be a kádárműhelyt.34 A kádár a szüret előtt négy héttel kezdte a hordók vizsgálatát, kicserélte a hibás abroncsokat, kijavította a hibás hordókat. A legjobb hordókat a pincemester és a kádár együtt válogatta ki és ezekbe töltötték az urasági szőlőkből érkező mustot. A hordónak és abroncsnak való fát csak télen vágták. Olyan hordóba, amelynek szaga volt vagy korábban káposztát, halat, ecetet tároltak benne, nem töltöttek sem mustot, sem bort. A hibás hordókat belülről tölgyfagallyal vagy venyigével perzselték ki. Az égetés után forró, sós vízzel, majd forró borral mosták ki. Az így kezelt hordókba már csak gyengébb minőségű bort öntöttek.35

A leltárak szerint a hordókat rendezetten tárolták.36 Minden hordóra rézlemezt erősítettek, ezekre krétával írták fel a hordó számát és tartalmát. Mivel a faabroncsos hordók inventáriuma Keller Bálint pincemesteri idejében nem készült el, csak a vasabroncsos hordókról alkothatunk átfogóbb képet. A legjobbnak tartott, torony alatti pince két - belső és külső - részében csak a vasabroncsos hordókban 120 ezer liter fért el. Az apátságban lévő másik két, kisebb pincében mindössze 20 ezer litert tudtak tárolni vasabroncsok között. A szabóműhely alatt kisebb hordók sorakoztak, nagy részük 10 és 20 akó közötti volt. Az 1777-es borleltár szerint a torony alatt 96.000, a szabóműhely alatt 18.000, a sütöde mellett 37.000, a majorság pincéjében 63.000 liter bort tároltak az 1768-1776 közötti évekből. Sajátos fogalmat használtak arra a kisméretű, egyakós hordóra, amelyben a szerzetesközösség és a plébánián élő szerzetesek szükségletére vitték el a bort. Ezt a kis hordócskát konventhordónak hívták.37

A borkezelés szabályait is hosszú tradíció alapján fogalmazták meg.38 Tapasztalat szerint a majorsági bornál a dézsmabor mindig rosszabb minőségű volt, ezért a számadáskönyv azt tanácsolja, hogy ezt minél előbb át kell adni a kocsmárosoknak és a servitoroknak, illetve bizonyos részükből ecetet készítettek. A megőrzött, apátsági fogyasztásra eltett

34 PRT V. 605.

35 A hordók kezeléséről és tisztán tartásáról: LIBER RATIONUM 26., továbbá 24. és 27. A jól felszerelt apátsági kádárműhely leltára ugyanitt a 6. oldalon.

36 Keller Bálint inventáriuma mellett fontos leltár: CONSCRIPTIO 1777.

37 Liber rationum 6., 39., 54., 56.

38 Liber rationum 24., 28-31.

65