Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
Kaposi Zoltán kisiparosokat országosan is viszonylag nagy számban hívtak be katonának, amely súlyos következményekkel járt családjaikra. Sokan meghaltak a fronton, ami a kisiparos famíliájának éhezést, kiszolgáltatottságot eredményezett. Hatalmas probléma volt a kisiparosok számára, hogy az állami központosítás miatt nem jutottak nyers-vagy készanyagokhoz, így munkájuk akadozott. A gyárosokkal, uradalmi vezetőkkel szemben a kisiparosoknak nem voltak felsőbb kapcsolataik, összeköttetéseik, amivel az ellenőrzést megkerülve szert tehettek volna nyersanyagra. Egyedül az Ipartestületnek nyílt arra lehetősége, hogy csekély befolyását latba vetve biztosítson valami minimális anyagellátást a város iparosainak. Tilos volt tengerit, de más mező- gazdasági alapanyagot is ipari célra felvásárolni, hiszen arra a Haditermény Rt-nek volt monopóliuma.78 Ha valaki pénzhez jutott, igyekezett azt gyorsan levásárolni, hiszen állandóan romlott az értéke.79 A nagykanizsai gyáripar, amely a boldog békeidőkben döntően köny- nyű- és élelmiszeripari termelést folytatott, nem nagyon volt alkalmas arra, hogy bekapcsolódva a haditermelésbe, abból jelentősebb hasznot húzzon. Ugyanez mondható a kisiparról is. A városi mesterségbeli struktúrának ugyan voltak olyan területei, amelyek bekapcsolódhattak a haditermelésbe, de a többségnek ez nem adatott meg. A hadseregnek nagy szüksége volt a gépiparban, kovácsiparban, lakatos, fémmunkás és egyéb fémipari szakmákban szakemberekre, akárcsak bőripari szakmunkásokra, nyergesekre, szíjgyártókra. A háború elején még találkozhatunk a helyi sajtóban olyan iparos hirdetésekkel, ahol vagy tanoncokat keresnek, vagy a háborúnak megfelelő portékát kínálnak, később azonban már aligha. Samu József a Deák tér 12. szám alatti rézműves műhelyébe megbízható, jó házból származó tanoncot keresett.80 A Miltényi és Fiai cég hadicipőket, bakancsokat, hócipőket kínált a boltjában.81 Az állam megpróbálta a katonának alkalmatlanokat is a haditermelés szolgálatába állítani. 1915 márciusában az ipari és kereskedelmi miniszter elrendelte, hogy a fent említett ágazatokban össze kell írni a szolgálatra alkalmatlanokat, akiket máshol kívántak bevontak a termelésbe.82 Ugyanezen a tavaszon a minisztérium közölte, hogy a közös hadsereg cipő, lábbeli és egyéb szükségleteinek jelentős részét a városban élő iparosoktól akarja megrendelni. Az Ipartestület épületében kifüggesztették a terméklistát, amelyre lehetett jelentkezni.83 Az Ipartestület lehetőségei is látványosan visszaestek. A háború kitörésétől kezdve a testület legfontosabb funkciója a bevonult iparosok család78 Zala, 1916. szeptember 30. 79 Lásd: Zala, 1916. október 10. A vásár utáni pénzköltés leírása. 80 Zala, 1915. március 25. 81 Zala, 1915. március 17. 82 Zala, 1915. március 6. 83 Zala, 1915. április 1. 98
