Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
I Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években jainak támogatása lett. Mivel a hadisegély összege nagyon csekély volt, az iparos családok sokat szenvedtek. A háború előtt az új ipartestületi székház felépítésére összegyűjtött 14.000 К tőkéből mintegy 4000 К-át a had- bavonultak családjainak segélyezésére fordítottak, 10.000 koronáért pedig - egy szebb jövő reményében - hadikötvényeket vásároltak, „abban a hitben, hogy ezeknek kamatai még nagyon sok könnyet fognak letörölni".M Szintén fontos feladat volt a már említett, a románok elől ide menekülő erdélyiek segélyezése, szálláshoz juttatása. A menekültek egy részét az Ipartestület székházában szállásolták el. A menekülteknek fehérneműről, ágyneműről a kocsigyártó Bazsó József, az Ipartestület későbbi elnöke, saját vagyonából áldozva gondoskodott. Az Ipartestület adományokat hajtott fel, eszközöket szerzett a menekült iparosoknak, sőt más városban lévő ipari állásokra is felhívta a figyelmüket.84 85 Az Ipartestület 1916 októberére 1090 К-át gyűjtött össze, ami különböző szervezeteken keresztül használt fel a menekültek istápolására.86 Nagy problémát jelentett a kisiparosok számára a tanoncok számának csökkenése. Ennek persze több oka volt. A háború előtt az iparostanonc-ok- tatásban már több mint 700-an vettek részt. A háborúval azonban a tanárok és a diákok száma is alaposan lecsökkent. Mivel a háború a férfiakat szólította el, ezért a felborult családi munkamegosztás a munkaképes diákság - főleg a középiskolásokról van szó - otthoni nagyobb számú igénybevételét követelte meg. Ráadásul a lecsökkent lakossági reáljövedelmek nem is tették lehetővé a korábbi létszámú beiskolázást. Nemcsak a tanárok, hanem az idősebb tanoncok is bevonultak. Ezek a folyamatok azt eredményezték, hogy a nagy- kanizsai tanonciskolába az 1913/14-es tanév 719 beiratkozójával szemben az 1914/15-ös évre már csak 473-an iratkoztak be.87 Nagy probléma volt az iskolaépületek katonai célra történő igénybevétele. Szinte mindegyik épületben valamilyen katonai jellegű tevékenységet folytattak. Legtöbbször kórháznak rendezték be az iskolát, de szükség volt raktárakra stb. is. Nemcsak magyar katonákat, hanem hadifoglyokat is ápoltak az iskolakórházakban. A Rozgonyi utcai iskolában már 1914. szeptember elején orosz sebesülteket helyeztek el.88 A gyereksereget ki- vagy széttelepítették. A legegyszerűbb megoldás az volt, ha összezsúfolták valamelyik iskolában az évfolyamokat, osztályokat. Ez már önmagában is nagy színvonal- csökkenéssel járt, sokszor petróleumlámpa mellett kellett tanítani. Sokszor társadalmi vagy gazdasági szervezetek ajánlották fel ingatlanaik egy részét iskolai célokra. 1916-ban például az Izraelita Jótékony Nőegylet engedte 84 Lásd: Benedek 1936:10. 85 Zala, 1916. szeptember 29. 86 Zala, 1916. október 23. 87 Jászberényi 1986:19. 88 Zalai Közlöny, 1914. szeptember 14. 99
