Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)

Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig

Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években

nagyobb jövedelemmel rendelkezőket sújtották. 1915-ben Zala vármegye 378.000 korona hadiadójából 171 337 koronát (vagyis 45,3%-ot) a kanizsaiak fizettek meg.72 Katasztrofálissá vált a lakáshelyzet is: 1919 kora tavaszán a helyi sajtóban is egyre több cikk jelent a háború alatt az elmaradt tatarozások miatt összedőlő épületekről; mintegy 250 család élt ekkor lakás nélkül, s akiknek jelentős részét a volt gimnáziumi épületben szállásolták el. Joggal írták, hogy „Az egész város egy Gorkij-i tömeglakássá változott, amelyben a nyomor, a pauperizmus és a tüdővész áldozatai tengetik szomorú életüket".73

A háborús évek alatt nagy probléma volt a lakosság számára a közbiztonság romlása. A békeidőkben pár tucat rendőr el tudta látni a város közrendészeti és bűnüldözési munkáját. Most azonban a rendőrök nagy részét is bevonultatták, így létszámuk lecsökkent. A lelkesedés hónapjaiban ez még nem okozott megoldhatatlan nehézségeket. Ahogyan azonban sokasodtak a működési nehézségek (szociális és járványügyi kérdések, menekültek, hadifoglyok, sebesültek, élelmezési problémák stb.), egyre inkább elszabadultak a lakossági indulatok.74 Ne felejtsük el: a városnak hatóságként is működnie kellett, vagyis kezelnie kellett az éhséglázadáshoz hasonlító társadalmi megmozdulásokat, a sztrájkokat, amelyek közül - főleg a katasztrofális közellátás miatt is - egyre több politikai jellegűvé vált.75 A betörések, rablások teljesen megszokottá váltak, az emberek egymás elleni fizikai fellépése már mindennapos volt. A városkörnyéki szőlőhegyeken (Bagola, Förhénc stb.) a szinte szabad fosztogatással szemben nem volt hatásos ellenszer. Az uzsorások, feketézők, az idegenből érkezett spekulánsok tevékenységét nehéz volt felderíteni. Nehezítette a rendőrség munkáját, hogy alig volt használható fogda, hiszen minden épületet a hadsereg számára kellett átadni.76

Milyen hatásai voltak e folyamatoknak a helyi kisiparra? A háború első következménye a kisiparosokra is a kötelező bevonultatás miatti termeléskiesés volt. A bevonultatás felső korhatára egyre feljebb került. Az Ipartestület panaszai szerint a bevonultatás nagymértékben sújtotta a kisüzemi tulajdonosokat. A frontra vezényelt vállalkozó nem tudta üzletét, cégét irányítani. Ilyen esetekben az otthon maradt feleségek szokták a cégvezetést átvenni. Gyakori módszer volt, hogy a legképzettebb kisüzemi dogozót maguk mellé vették, s ketten irányították a műhelyt, a vállalkozást.77 Közismert, hogy

72 Barbarits 1929: 219.

73 Zala, 1919. március 7.

74 Barbarits 1929: 222-223.

75 Lásd: MNL ZML Zala Vármegye Alispánjának iratai. 1917:27436. Az irat szövege a helyi szociáldemokraták tüntetésére vonatkozik.

76 Mindez kiderül a korabeli újságokból is, ahol a nevezetesebb eseményeket az erős cenzúra mellett közölték.

77 Ilyen esetekben többször közjegyző előtt rendelkeztek a vállalkozók, hogy feleségük mit tehet meg. A zalai levéltárban viszonylag sok ilyen közjegyzői irat maradt meg. Lásd: MNL ZML VII. 168. Nagykanizsai közjegyzői okiratok. 1913-1940.

97