Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
Kaposi Zoltán alapvető élelmiszerekhez. Jól mutatja ezt, hogy már 1915 elején is a helyi sajtó több alkalommal arról számolt be, hogy a korábban oly nagy forgalmat lebonyolító kanizsai vásárban szinte csak néhány zöldség- és főzeléknövényt lehet kapni.64 A spekulánsok felvásároltak minden olyan terméket, amit a későbbiekben nagy haszonnal adhattak tovább. Nem sokat javított a jegyrendszer bevezetése sem, bár kétségtelen, hogy a forgalom szabályozásának voltak pozitív hatásai. A városra hárult a j egyrend- szerrel kapcsolatos feladatok megoldása. Eleinte csak a lisztet kellett jegyre adni, de aztán egyre több termék került a jegyre kapható termékek körébe. Az áru minősége ugyanakkor egyre romlott, így például a búzaliszthez hatóságilag egyre több kukoricalisztet kevertek. Bevezették az ármaximalizálást. Jöttek a zsírtalan és a hústalan napok, végül a szigorítottan hústalan napok.65 Az üzleti forgalomból számos termék (petróleum, cukor stb.) eltűnt, 1917 végén már szappanhiány is volt.66 A takarmányhiány miatt a környék uradalmaiban az állatállományt felszámolták, ebből következően Nagykanizsán napi 2500 liter tej hiányzott, amely korabeli becslés szerint 10 000 fő reggeli tejeskávéját biztosította volna.67 Korlátozták a gabonát feldolgozó szeszfőzdék anyagfelhasználását.68 Számos termék kereskedelmét központilag határozták meg, pontosan rögzítve, hogy kik forgalmazhatják az adott terméket. Az infláció miatt virágzott az adózást elkerülő cserekereskedelem. A Cukorközpontból 1919. március elején már csak nyerscukrot utaltak ki a városnak.69 Valamit javított az élelmezési helyzeten a város sertésállománya: a Franz-malomtól kibérelt városi hizlaldában 250 sertést tartottak.70 Régi időket idézett a rekvirálások bevezetése. 1916 elején a városban és a mellette lévő szőlőhegyeken begyűjtötték 380 q búzát, 439 q rozst, 5205 q árpát, 232 q tengerit, 486 q hajdinát, emellett még jelentős mennyiségű babot, borsót, kölest, lisztet, és kétszerest is.71 A közellátásban a városon kívül nagy szerepet játszottak a különböző magánegyesületek is, igen nagy jelentősége volt a különböző gyűjtéseknek. Hosszú távon komoly pénzügyi nehézségeket okozott a kormány által elvárt lejegyzendő hadikölcsön is: az 1914-19 között nyolc sorozatban kibocsátott hadikölcsönből sokan vásároltak egy későbbi haszon jegyében. A számos új adó közül a legjelentősebb a hadiadó volt, amellyel a 20.000 koronánál 64 Lásd a Zala és a Zalai Közlöny 1915. eleji cikkeit, állandóan visszatérő téma volt. 65 Barbarits 1929: 222. 66 Zalai Közlöny, 1917. december 1. 67 Képviselőházi naplól910-17. XXXV. kötet: 225. Novák János képviselő felszólalásának adatai alapján, 1917. március 20. 68 Zalai Közlöny, 1917. október 13. 69 Zala, 1919. március 5. De legalább az újságban azt is leírták, hogyan lehet a nyerscukorból fogyasztható cukrot sajtolni. Lásd: Zala, 1919. március 13. 70 Zala, 1919. március 8. 71 Zalai Közlöny, 1916. január 23. 96
