Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
1 Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években A harcok megindulásával a város élete felbolydult. Nagykanizsa korábban is erősen „katonaváros" volt, a háború alatt pedig egyre inkább kórházvárossá vált. 1914. szeptember közepén már 1000 sebesültet ápoltak a városban.54 Eleinte a régi kórházat, később pedig már minden igénybe vehető lakást, épületet kórházként használtak. A Kaszinó épülete, az iskolák, az egyesületi helyiségek, a katonai épületek stb. mind a sebesültek elhelyezését szolgálták. 1915 tavaszán állami beruházásként, foglyokkal és katonákkal építették föl a Csengery út végén, mintegy 70 holdnyi területen a Monarchia legnagyobb hadikórházát, ahol mintegy 3000 sebesültet tudtak elhelyezni.55 Eredetileg 80 barakkot terveztek, de végül 54 készült el. A létesítményt a pályaudvarral közvetlen vágány kötötte össze, hogy a sebesültszállító szerelvények be tudjanak állni a kórház udvarára.56 20 orvos, 500 fős ápolószemélyzet, gyógyszer- tár, tiszti lakások, műhelyek, mosoda, konyha, kertészet, parkok, aszfaltozott járdák tartoztak hozzá. Volt külön vízforrása, vízvezetéke és csatornája is.57 Kezelni kellett a menekültkérdést is, hiszen közismert, hogy Olaszország hadba lépése után a Monarchia délnyugati területeiről sok olasz vagy szlovén nemzetiségű egyén menekült az ország belsejébe. 1915 közepén Zala vármegyében mintegy 2600 menekült elhelyezéséről kellett gondoskodni.58 Nagykanizsán a Fő utcai Bogenrieder-palotában külön menekült iroda nyílt meg; 1916 februárjában már 420 menekült volt Nagykanizsán.591916. szeptember 2-án 1180 asszony és gyermek érkezett Erdélyből, az ottani románok elől menekülve a nagykanizsai vasútállomásra. Egy részüket a környék falvaiban szállásolták el, de nagy többségük a városban maradt.60 Ellátásuk, munkahelyhez juttatásuk nehéz volt.61 Állandóan jelentős számú katona volt jelen a városban. Ellátásuk, főleg a tisztek jó minőségű szálláshoz juttatása nagy nehézségeket okozott, mivel kevés volt a minőségű lakás, a szállásdíjként érvényesíthető napi 52 fillér pedig nem volt túl vonzó a lakosságnak, így sok összezördülés volt a tisztek és a város között.62 A férfiak bevonultatása és a piac beszűkülése miatt egyre többen szorultak segélyekre. 1914. augusztus közepén 149, egy évvel később már 833 főt kellett hadisegélyben részesíteni.63 A hadisegély összege viszont nagyon kicsi volt, abból egy polgár családja nem tudott megélni. Ha még volt is valami jövedelme a lakosságnak, az állandó áruhiány miatt nem nagyon lehetett hozzájutni 54 Barbarits 1929: 216. 55 Volt egyszer 2003:173. 56 Tamóczky 2010: 243-245. 57 Szabó 1929: 319. 58 MNL ZML Alispáni külön kezelt iratok. (Szlovén-olasz menekültek) 1915. május 20. 59 Barbarits 1929: 224. 60 Zala, 1916. szeptember 2.; Zalai Közlöny, 1916. szeptember 5. Az esetet említi: Pál 1968:13. is. 61 Zala, 1916. szeptember 16. 62 Lásd például: MNL ZML Zala Vármegye alispánjának iratai. 1918: 729.1916. március 15. 63 Barbarits 1929:217. 95
