Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
Kaposi Zoltán ingatlanjaikat, akik minőségi termelést és nagybani értékesítést is végeztek.49 Ha végignézünk a 20. század eleji várost ábrázoló képeslap-dömpingen,50 szinte már alig lehet látni iparos céget vagy boltot a frekventált területeken. Helyüket bankok, takarékpénztárak, biztosítók vagy nagykereskedők foglalták el. A háború alatti Nagykanizsa és a kisiparosok helyzete Az 1914 közepén megkezdődött, s négy és fél évig tartó háború alaposan visszavetette a hazai gazdaságot. Tény ugyan, hogy néhány közvetlen határszéli betörést leszámítva az első világháború alatt idegen katonák nem pusztították Magyarország területét, de a jó esetben is csak közepesen fejlett magyar gazdaság hátországának sérülékenysége miatt szinte minden ágazat nagy problémákkal küszködött. A háború hatalmas tömeget érintett: a mintegy 22 milliós Nagy-Magyarországról a négy és fél év alatt kb. 3,6 millió embert vonultattak be.51 Mint máshol, úgy Nagykanizsán is a város lakossága és a sajtó lelkesen üdvözölte a háborút, bár kétségtelen, hogy voltak értetlenkedő ellenhangok is. Július végén, augusztus elején megszülettek az első hatósági korlátozások: a vasúton hadi menetrend lépett életbe, korlátozták a távírda- és a telefon- forgalmat, egyes üzletek nyitva tartását. 1914. augusztus 12-én indultak el a városból az első katonaszállító vonatok az északkeleti frontra.52 A bevonul- tatás miatt 1914 decemberére erősen megfogyatkozott a város férfilakossága. Egy adat: a nagyszámú bevonult és frontra került kanizsai polgár után hetenként 8000 tábori lapot vitt a posta.53 A kezdeti lelkesedés nagy volt, de augusztus végén és szeptember első felében már megérkeztek a déli frontról a halottakat és sebesülteket szállító szerelvények is. A város lakossága igazából ekkor szembesült a háború borzalmaival. A háborúban, a frontokon a fizikailag legmunkaképesebb férfilakosságnak kellett helyt állnia, akiknek egy része nem is térhetett haza. Az elesettek korábbi gazdasági tevékenységét az itthon maradottak nem tudták pótolni, így a helyi termelés, a bevételek és a jövedelmek visszaesése kísérte a folyamatot, ez pedig a városi adóbevételek csökkenésével is együtt járt. A korabeli sajtó híranyagát központilag korlátozták, lényegében csak a jó hírek jelenhettek meg, még a sebesültek elbeszélései is csak erősen megszűrve láthattak napvilágot. A háború alatt katonai okokra hivatkozva az állam tudatosan információszegénységben tartotta a hazai társadalmat, valóságos hírekhez nehezen lehetett hozzájutni. 49 Jól látszik ez a korabeli címtárakban is. Lásd például: Címtár 1907. 50 Lásd: Szombath 2010. kötetét. 51 Mike 1927: 625. 52 Barbarits 1929: 214,229. 53 Barbarits 1929: 215. 94
