Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
1 Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években és prágai sikerek után Jamaicában és Brüsszelben állított ki ecetet és élesztőt. Másik példánk a hazai érvényesülés esete: az 1905. augusztus 12-i Pécsi II. Országos Cipész Szakkiállításon Keller Mátyás cipészmester képviselte a kanizsai ipart, s 10 pár remekbe készült cipőjét értékelve aranyéremmel térhetett haza.39 Keller üzleti sikere valószínűleg abból is fakadt, hogy a cipőkészítés teljes vertikumával foglalkozott: állandó reklámjai szerint mérték után gyerek- és felnőtt cipőket is készített, mellette javított, átalakított stb.40 Több évtizeden keresztül a város legforgalmasabb helyén, a Vasember-házban volt műhelye és boltja, ugyanakkor a Kinizsi utca 31. szám alatt háza.41 Az utóbbi esetből látható, hogy a legnépesebb ipari ágazat nemcsak mennyiségi termelést végzett: a kisiparnak a minőség felé való elmozdulása hosszú távú lehetőségeket biztosított a megélhetésre és fejlődésre akár gyáriparral szemben is. Legalább ennyire fontos volt az új technológiák, termékek és eljárások alkalmazása is az ipar fejlődésében. A tetőfedésben egy fővárosi cég terméke42 hódított: az eternit-pala forgalmazását a Magyar utca 4. szám alatti telephellyel rendelkező Horváth György pala- és cserépfedő mester végezte, aki nemcsak új, hanem régi házak átépítésénél is alkalmazta az új eljárást.43 Újdonság volt a műasztalosok tevékenysége, közülük Tantsits József volt talán a legismertebb, akinek az Eötvös téren volt műhelye.44 Szintén új volt az ortopédcipészek munkája: Furmen Imre a Király utca 38. szám alatt nyitotta meg műhelyét, ahol - felhasználva külföldön szerzett tapasztalatait - mindenféle fájós lábra tudott cipőmegoldást.45 Janda Károly kertészeti vállalkozása is sikeres lehetett, hiszen az egyre szebb polgári házak, villák kertjeinek kiépítése mellett a legkülönfélébb kerti dísznövényeket is árusította.46 Látható, hogy sok új mesterség terjedt a századforduló körüli Nagykanizsán. Tény azonban, hogy a számbeli szaporodás ellenére a kisiparosok az idők során kiszorultak a városközpontból. A 18. században, amikor a nagy német betelepülés zajlott, az iparosok alapvetően a nagykanizsai városrész központi utcáiba telepedtek le. Övék volt a város, ők határozták meg annak működését, maguk közül választottak bírót és tisztségviselőket.47 A Fő tér, a Fő utca, a Deák tér környéke sokáig ismert és jó hírű céhes iparosokkal volt tele.48 A nagykereskedelem erősödésével, a jövedelmek változásaival azonban lassan a külső területekre szorultak, s már csak azok tudták megtartani központi helyeken lévő 39 Mindkét példára lásd: Benedek 1936: 6-7. 40 Lásd például: Címtár 1907: 58. 41 Címtár 1907: 71.; illetve 133. 42 Az Eternit Műveknek Budapesten, az Andrássy út 33. szám alatt volt a központja. 43 Címtár 1907: 3. 44 Címtár 1907: 49. 45 Címtár 1907: 64. 46 Címtár 1907: 84. 47 Kaposi 2009: 366-377. 48 Kaposi 2009:300-316. 93
