Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)

Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig

Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években

ruházati ipar dominanciáját érzékelhetjük: a cipész és csizmadia szakmában 101 önálló vállalkozás működött, vagyis az összes vállalkozásnak mintegy 30%-a. Ekkora cipőiparra az akkori 16 000 fős városnak nem volt szüksége, vagyis a vállalkozások mögött felvásárló kereskedőket kell feltételeznünk. A ruházati ipar másik nagy szegmensét a szabók és a takácsok adták. A bőripar és a ruházati ipar alacsony segéderővel működött: a két ágazatban ösz- szesen 171 vállalkozást találunk, ezek 191 segédet, 103 tanoncot és 9 munkást foglalkoztattak. Mindent egybevetve azt mondhatjuk, hogy Kanizsán a legtöbb vállalkozást jelentő két ágazatban vállalkozásonként alapvetően 2-3 fős kisüzemek működtek, vagyis minden bizonnyal családi kisvállalkozásokról van szó. Ebben persze semmi meglepő nincs: korábbi pécsi kutatásaink a századfordulóra vonatkozóan hasonló eredményt hoztak.31

Teljesen másképp szerveződött a hajdani építőipar. Ne felejtsük el, hogy a gyors népességnövekedés, illetve a polgárosodás magával hozta a város területi bővítését és a korábbi épületek átalakítását. A helyi építőipar számára óriási kereslet volt a közintézmények bővülése, illetve a magánépítkezések felgyorsulása. Ez volt az az időszak, amikor új utcákat nyitottak, amikor a korábban kimért utcákat beépítették, s amikor komfortos épületeket alakítottak ki az éppen érvényes építési szabályzatok szerint.321876-ban az építőiparban 24 vállalkozás működött, ezekben 131 segédet, 52 tanoncot és 26 munkást, vagyis összesen 209 dolgozót foglalkoztattak. Az egy építőipari vállalkozásra jutó dolgozók száma 8-9 fő volt.33 Természetesen mindebbe az is belejátszott, hogy az építőipari munka kollektív jellegű, olyan ágazat, ahol az eredményhez az átlagosnál nagyobb számú alkalmazottra van szükség.

Erős volt még az 1876. évi felmérés szerint az élelmiszeripar, ahol 46 vállalkozás működött (mészárosok, pékek, bábsütők, pálinkafőzők, szódavízgyáros, cukrászok). A faiparban a 38 vállalkozás közül az asztalosok voltak legtöbben, 21 vállalkozás elégítette ki a helyi igényeket. A fémiparban 39 vállalkozást találunk, itt a lakatosok és a kovácsok voltak legtöbben. Itt is a mesterségbeli működés magyarázza, hogy az átlagosnál jóval nagyobb az egy vállalkozásra eső alkalmazottak száma. Ugyanakkor az ágazaton belül voltak olyan szakmák is, amelyek éppen csak éltek: egy-egy vésnök, szerszámkovács, szegkovács, puskaműves is található a fémiparban dolgozók között.

Következő időmetszetünk a háború előtti évtizedre vonatkozik. Az addigi növekedést mutatja, hogy 1904-ben már 534 mester, 1098 segéd és 495 tanonc, vagyis összesen 2127 fő volt tagja az Ipartestületnek. Ezt követően némileg csökkent a számuk, az 1. vüágháború kitörése előtt 583 önálló iparos, 859 segéd és 598 tanonc, vagyis összesen 2024 fő volt a kanizsai iparosság

31 Kaposi 2006: 98-99.

32 TGyM. Tört. Dók. Tár. 72.403.1. „A nagy-kanizsai városépítészet rendszabálya 1867".

33 Soproni Kamara 1878:538-543.

91