Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
MOLNÁR TIBOR Az ittmaradottak fő foglalkozása a pásztorkodás volt: 1560-ból származó ösz- szeírásban már csak faluként említik.6 Nagy fordulat a XVII. század végén, 1697. szeptember 11-én közvetkezett be: a Zentánál vívott csatában a Savoyai Jenő irányította keresztény sereg diadalt aratott a török fősereg felett. A háborút lezáró, 1699-ben megkötött karlócai béke értelmében a töröknek ki kellett vonulnia a Duna-Tisza közéről. A hódoltság megszűnése azonban nem jelentett azonnali fellendülést: a vidék még jó ideig lakatlan, a minőséges termőföld pedig megműveletlen maradt.7 A bácskai Tisza-mentén határőrvidéket alakítottak ki: a határőrök zöme szerb volt. 1702-ben Zentán 1657 személyt írtak össze, közülük 561 katona, nyolc iparos és egy kocsmáros volt.8 Jelentős változás a XVIII. század közepén következett be: a határőrvidéket felszámolták. Mária Terézia 1751-es keltezésű oklevelével - Zentát még kilenc Tisza-menti községgel együtt kiemelve a vármegye kötelékéből - létrehozta a Tiszai Koronakerületet. A kiváltságlevél, amely a privilégiumokat 20 pontban foglalta össze, 18. pontja Zentát ismét városi (oppidium) rangra emelte. A kiváltságlevél alapvetően a görögkeletieknek szóltak azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a határőröket itt tartsák.9 1751. június 28-ai keltezéssel Zenta külön kiváltságlevelet kapott, amely részletezte előjogait:,,...egyszersmind benne évenként két rendbeli szabad vásár, illetőleg szabad országos vásár: mégpedig az első a római katholikus naptár szerint augusztus hónap 17. napján, a második pedig november hónap 19. napján a hetivásárokkal együtt egy-egy hétfői napon tartván, ugyanazon szabadalmakkal és kiváltságokkal, melyekkel más szab. kir. városaink, mezővárosaink vagy községeink szabad vásárai tartatnak, a fent írt Szenta községben állandóan tartassanak és érvényben maradjanak. [...] Annak okáért kereskedők, kalmárok, házalók és bármely más vásározó emberek, egyenként és egyetemben jelen sorainkkal bátorítunk, megnyugtatunk és biztosítunk benneteket, hogy a fent nevezett Szenta városban általunk állandóan tartani megengedett és jogosított hetipiacokkal egyvekötött vásárokra, illetőleg szabad országos vásárokra összes árucikketekkel, holmitokkal és javaitokkal szabadon és biztosan, személyeteknek, vagyonotoknak és árucikkeiteknek minden bántódása és veszedelme nélkül menjetek,..."10 Ezt követően kerülhetett sor a terület tervszerű betelepítésére: a telepesek zömét az északi megyékből származók képezték, köztük kézművesek is. A területre betelepülő zsidók is csak iparral, vagy kereskedelemmel foglalkozhattak.11 6 Szloboda 2000:225-245. 7 U.o. 247-254. 8 U.o. 261. Az iparosok foglalkozását nem részletezi. Az összeírásra vonatkozóan lásd még Gyetvai 1992:148-150. 9 U.o. 279-280. 10 Szloboda 2000: 280. 11 Uo. 281-282. 76
