Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig 1771-ben a kerület 10 községében összesen 201 iparost írtak össze, de csupán 26-an voltak céhbeliek, a többi céhen kívül működött. Kapros Ignác tiszttartó évi jelentésében ezt írta: „...az itteni tudatlan nép semmi másra nem született, mint az eke szarvára, a kapára és a kaszára... 'n2 A céhek szervezése lassabban folyt, mint más vidékeken: a zentai csizmadiák, a szabók és a szűcsök 1776-ban kaptak céhszabályzatot. 1793-ból adat van arról, hogy a magyar iparosok mellett Zentán 7 német, 3 szerb és 2 zsidó iparos12 13 is működött. A céhek szervezése Zentán és környékén a XIX. század elejére jellemző: ekkorra a mesterségek kiváltak a háziiparból és szakszerűen művelt iparággá fejlődtek. 1815-ben a takács-, valamint a bognárok, kovácsok, kötélverők és üvegesek vegyes céhe kapott privilégiumot. 1823-ban kapott céhszabadalmat a lakatosok, asztalosok, szíjgyártók, bocskorkészítők, esztergályosok vegyes céhe, 1824-ben pedig az ácsok és molnárok vegyes céhe. A Bácskában az ipar szoros kölcsönhatásban állt a mezőgazdasággal: az ipar elsősorban a mezőgazdaság által termelt nyersanyagokat dolgozta fel, és - a közszükségleti igények kielégítésén kívül - főleg olyan termékeket állított elő, amelyeket a mezőgazdasági termelésben használtak. Az iparosok jelentős része - a szakma mellett - mezőgazdasági termeléssel is foglalkozott. Az 1828-as összeírás szerint Zenta mezőváros lakosságának 12,5 %-a foglalkozott kézműves iparral: az összeírok 1858 családfőt vettek nyilvántartásba, akik közül 236-an űztek ipart - az egész éven keresztül kizárólag iparral foglakozók száma ennek csak a felét képezte. A műhelyek száma 126 volt.14 Legtöbben - 44-en - a csizmadiák voltak, és csak valamivel kevesebb szél-, illetve vízimolnár volt: ők 40-en voltak. A takácsok 32-en, a szűcsök 27-en, a kovácsok és lakatosok 16-an, a szabók és ácsok 15-15-en voltak, és 4 kerékgyártó is működött. Mire kialakultak az ipari műhelyek és megerősödtek a céhek, több vármegye - közöttük Bács-Bodrog is - kezdeményezte a céhek megszüntetését. A központi kormányzattal ellentétben ugyanis a céhrendszerben látták az ipar fejlődésének akadályát. Tény, hogy a XIX. század első harmadára a céhrendszer felett eljárt az idő, kereteinek tágítására azonban csak az 1848/49-es szabadságharcot követően kerülhetett sor, felszámolására pedig csak jóval később. A XIX. század közepére Zentán nyolc céh létezett: csizmadiacéh, szabócéh, szűcscéh, takácscéh, vegyescéh amely a kovácsokat, bognárokat és köteleseket tömörítette, vegyescéh amely az ácsokat, kőműveseket, malomácsokat és molnárokat tömörítette, vegyescéh amely az asztalosokat, lakatosokat, üvegeseket és csezővargákat tömörítete, valamint a mészá12 Uo. 292. 13 A zsidók nem lehettek céhtagok, ezért gyakran hiányszakmákat műveltek. 14 Szloboda 2000: 306. 77
