Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Hlbocsányi Norbert: Kecskemét gazdasága a nagy háború első éveiben
I Kecskemét gazdasága a Nagy Háború első éveiben vagonnal29 is elment a városból, ami 1-1,7 millió korona hasznot hozott a termelőknek. Összehasonlításképpen, a szilvapálinka literje 2 korona, tojás darabja 6 fillér volt ekkor.30 A gyümölcs mellett zöldségeket, szeszesitalokat és állati termékeket is vittek, itt meg kell említeni a Feldmeyer (Feldmeier) családot, akik 1878-tól kezdődően baromfit is vittek ki külföldre. Helyi kereskedők közös vállalkozásokat, részvénytársaságokat hoztak létre, melynek célja a kivitel fejlesztése és tevékenységük összehangolása volt. Ehhez járult hozzá, hogy a város külföldi gyümölcs- és baromfiigényeket, piacokat és termelési módokat kutatott fel, kereskedőket, termelőket küldött külföldre tapasztalat- szerzésre, illetve a nagyobb nemzetközi gyümölcskiállításokon részt vett.31 A belvárosi városképhez tartozott az 1914-re kialakult új kereskedelmi forma, az áruház, a nagyáruház (divat, bútor, vas), mely az árut az ágazat legtágabban vett területeiről összpontosította. Ez csak nagyvárosban alakulhatott ki, ahol volt fizetőképes társadalmi réteg és ennek a csoportnak a divatirányait, szokásait tudta figyelembe tudta venni.32 33 1914-ben a Nagykőrösi utca, Szabadság tér és környéke, a belváros volt a gazdasági élet központja, a város cityje volt, ahol leginkább pénzintézetek, ipari és kereskedelmi cégek központjai, fiókjai és a fontosabb iparosok telephelyei helyezkedtek el. A gazdaságot a pénzügyi intézmények irányították, melyek legtöbbje saját épületében, fiókjában, székházában vagy palotájában (bérházában) működött, ezek a mai napig a város meghatározó épültjei. Zsoldos Géza így írt: „Ez Kecskemét szíve. Nappal itt lüktet az üzleti élet és innét kerül forgalomba a világhírű kecskeméti gyümölcs és innét intézik a város sorsát.1,33 Kecskemét első pénzintézetét, a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesületet országos viszonylatban későn, 1867-ben alapították, első elnöke Lestár Péter volt. Majd további pénzintézetek alakultak sorra, és míg 1900-ban még csak 5 működött, ezután elindult egy nagyobb gründolási láz, aminek következtében 1914-re 10-re emelkedett a számuk. A takarékpénztárakra és bankokra jellemző volt, hogy a helyi földbirtokosok, kereskedők és értelmiségiek alapították, a hitelszövetkezeteket pedig leginkább az iparosok. A nagyobb kecskeméti bankok 1 és 2 millió korona, a takarékpénztárak 100 ezer és 1,5 millió korona alaptőkével rendelkeztek, ami a pesti City pénzintézeteihez képest közepesnek és kicsinek számított. Jellemző volt, hogy helyi kereskedelmi és ipari (gép-, gyufa-, téglagyár, szövetkezetek) vállalkozások, illetve a környékbeli pénzintézetek alapításában vettek részt, de a távolabbi befektetésektől elzárkóztak. A legfontosabb üzletág a takarékbetét, és a jelzálog29 80-160 vagon barack mennyiség körülbelül 5-8 ezer q súlyú barackot jelentett. 30 Budapesti Hírlap 1914. július 17.; július 18. 31 MNL BKML IV.1910.a 27/1899., 168/1899.; Kecskeméti Lapok 1905. február 11. 32 Kecskeméti Nagy Képes Naptár. 1889-1916. 33 Zsoldos 1918:956. 63
