Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Hlbocsányi Norbert: Kecskemét gazdasága a nagy háború első éveiben
I Kecskemét gazdasága a Nagy Háború első éveiben Békegazdaság Kecskemét területe 1914-ben 939 km2-en (163.241 kh)6 feküdt, így Magyar- országnak a harmadik legnagyobb földterületű törvényhatósági jogú városa volt.7 A területe három teljesen különálló részből állt, az első kettő Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegyében, a harmadik Csongrád vármegyében feküdt. A legnagyobb rész, ahol maga Kecskemét város is megtalálható volt, keletről kis- alpári Tiszától a nyugati Ágasegyházáig, északról Kláber-Katonatelepektől a délen lévő Matkóig, Köncsögig bezáró területet foglalta magába. Ettől a területtől délre, délkeletre helyezkedett el a külön álló Bugac-monostori és a Csongrád vármegyei felsőpusztaszeri részei, itt voltak a város legnagyobb legelői, ahol a város ménese, gulyája, juh nyája legelt. A város gazdaságát meghatározó szőlőtelepek, gyümölcsösök leginkább a város dél-nyugati Helvécia, Ballószög részén, nyugaton az Úrihegy, Felső- és Alsószéktó, Szarkás részén, észak-nyugaton Kláber telepen, Méntelek-Nyír részén, északon a Katonatelep, Mária-hegy, Budaihegy, Vacsihegy részén8, keleten Kőrösihegy, Szolnokihegy és távolabbi Kisfái és Szikra részén helyezkedtek el. Kecskemét város lakosainak száma 1847-ben 40419 fő volt, amivel az ország harmadik legnépesebb települése volt, majd 1890-ban 50.800 főre, 1910-ben már 68.424 főre növekedett, ekkor már a törvényhatósági jogú városok népességi listájában a 7-8. helyen állt.9 Az anyanyelve szerint magyar, a vallása tekintetében római katolikus többség mellett jelentős számú református közösség élt Kecskeméten. Meg kell említeni még a zsidó vallási kisebbséget is, akik igen aktívan vettek részt a város gazdasági életében. A lakosság számának növekedése a külterületen jelentkezett nagyobb arányban, részben a természetes szaporodásból és részben a betelepülésből (munkás-betelepítésből) adódóan. Jellemző volt, hogy a külterületekre szorultak ki a szegények a megélhetés miatt, illetve a városi elit tagjai is szívesen költöztek ki, ahol a birtokukon szőlőt és gyümölcskertet telepítettek, illetve mellé villát és gazdasági épületeket építettek. A külterületen élők tanyákon és telepeken (munkástelep) éltek, melyek száma egyre növekedett. 1840-ben még csak 127 tanyával találkozunk, majd 1910-ben 7275-re növekedett a számuk, ahol több mint 31 ezren laktak.10 A legnépesebb 6 katasztrális hold=kh 7 A legnagyobb területtel rendelkező törvényhatósági jogú városok: 1. Szabadka 974 km2, 2. Debrecen 957 km2, 3. Kecskemét 940 km2, 4. Szeged 816 km2, 5. Hódmezővásárhely 761 km2 Magyar Statisztikai Évkönyv. 1915. 6-7. 8 Öreghegy része volt a Mária-hegy, Budaihegy, Vacsihegy és itt voltak az első szőlőskertek Kecskeméten. 9 Fényes 1847: 221.; A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. 1 rész. 1912.12. 10 A lakosok száma katonai létszámmal együtt lett számolva. Gesztelyi Nagy, Dr. 1927: 21. 57
