Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ferenczi Szilárd: Kolozsvár kisipara és kiskereskedelme az első világháború idején
FERENCZI SZILÁRD Különösen szembetűnő a nők felülreprezentációja a kéményseprők (1910-ben öt, 1914-ben hét nő űzte ezt a mesterséget) körében, illetve a szatócsok társaságában (1910-ben 30, 1914-ben pedig mintegy 81 hölgy, nagy részük özvegy). Kolozsvár polgári lakossága az 1910-es népszámlálás szerint 58 481 lélekszámú volt.71 Ugyanaz az országos statisztika 1513 segéd nélküli és 1053, legtöbb öt segéddel dolgozó kisiparost számolt a városban,72 akiknek alkalmazásában 2050 segéd dolgozott,73 mindösszesen tehát 2566 kisiparos és 2050 segéd, akik együttesen a polgári összlakosság 7,9%-át alkották. Ha ehhez hozzávesszük a 1910-es évi névjegyzék kereskedőit is - nem feledve, hogy a teljes létszám nem csupán kiskereskedőkből áll és az alkalmazottakról nincsenek adataink - az eredmény megközelíti a 10%-ot (családdal együtt legalább 40%-át tették ki a város összlakosságának), ami igencsak szemrevaló arány egy olyan város esetében, amely széles tömegben foglalkoztatott hivatalnokréteget, gyáripari munkásságot és őstermelőket. Az első világháború idejéből még ennyire árnyalt adatokkal nem rendelkezünk, viszont az Ipartestület szabadalmi nyilvántartási könyvéből kinyerhető egyfajta statisztika, különösen ami a város kisiparosságának vállalkozó kedvére és létszámára vonatkoztatható a háború előtt, alatt és után. A még teljes békeévének számító 1913-ban a szabadalmi nyilvántartásban 138 bejegyzés található, zömében szabók (23), cipészek (21), mészárosok (15), fodrászok (9), csizmadiák (8), asztalosok (8), stb, és az 1914-es, félig béke-, félig háborúévben sem sokkal kevesebb, mindössze tízzel csökken a kiváltott szabadalmak száma (14 mészáros, 14 szabó, 13 cipész, 12 asztalos, 12 pék, 7 fodrász, 7 szobafestő, stb.). Drasztikus változás a háború közepe táján áll be, a román betöréssel is terhes 1916-os évben, amikor mindössze 57 szabadalmat váltottak ki városszerte, legtöbbet mészárosok (9) és cipészek (8). 1918-ban kiváltott szabadalomból immár 173 van, mintegy fele november-decemberi. A következő teljes békeévben számuk 286-ra ugrik, amely mennyiség nem csak a tömegesen hazatért kisiparosokat jelzi, de ugyanakkor egyfajta vállalkozói optimizmust is közvetít.74 Meg kell ugyanakkor említeni, hogy a háború idején a hátországi nélkülözésnek egyik leginkább kitett kereseti osztálya a kisiparosoké. Az 1915. március 29-én létesített első kolozsvári szükségraktár szakszervezeti munkások, hivatalszolgák, napszámosok, kegydíjasok és hasonló kiskeresetűek mellett a kisiparosokat is kiszolgálta.75 71 MSZKON 1912:422. 72 MSZKON 1914:1052. 73 MSZKON 1914:1189-1191 74 KMNL 125/ 75 Segesváry 1916: 20. 48
