Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ferenczi Szilárd: Kolozsvár kisipara és kiskereskedelme az első világháború idején
FERENCZI SZILÁRD gesen érkező gyáripari termékekkel szemben. Első fokon tehát Kolozsvárnak saját kézműiparát kötelessége felkarolni és fejleszteni, továbbá igyekeznie kell vonzáskörzetének piaci központja lenni - vélte Galgóczy.29 Ipartörvények és helyi iparosképzés a dualizmus korában Gyökeres változást az ipari életben az 1872:VIII. törvénycikk hozott, mely kimondta, hogy a törvény életbelépésétől számított három hónapon belül minden céhnek meg kell szűnnie, ezáltal a szabad ipargyakorlás alanyi joggá vált. „Közös érdekeik előmozdítása végett" az iparosok területi, illetve szakmai alapon ipartársulatot szervezhettek vagy a megszűnő céhek vagyonukat megtartva, közös akarattal átalakulhattak. Alapszabályt kellett alkotniuk, a tagság önkéntes volt, azok is beléphettek, akiknek szakmája nem volt képesítéshez kötve, és minden önálló iparos tarthatott tanoncot, alkalmazhatott segédeket. A tanoncot az iparosnak kötelező szerződésben rögzített feltételekkel kellett a szakmára megtanítania, iskolázásáról gondoskodnia, majd a tanoncidő elteltével „igazságos bizonyítványt" kiadnia.30 Az 1884:XVII. törvény lehetővé tette az ipartestületek létrehozását, megszabta az iparoktatás konkrét kereteit, és számos olyan előírást tartalmazott, melyek az iparűzést a következő közel négy évtizedben változatlanul szabályozták.31 Fő elve az iparszabadság volt, és már az első paragrafusban leszögezte, hogy minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, a törvény korlátái között bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol, önállóan és szabadon gyakorolhatja. Ennek értelmében az ipar megkezdéséhez és gyakorlásához engedély - rendszerint - nem volt szükséges, mindössze egy írásos bejelentés az iparhatósághoz. Ha viszont olyan mesterséget kívánt valaki űzni, amelynek elsajátítása hosz- szabb gyakorlatot igényelt, köteles volt tanoncbizonyítványát bemutatni s két évi gyakorlatot igazolni, ennek alapján kapott iparhatósági igazolványt. A tövényhatósági joggal felruházott és rendezett tanáccsal bíró városokban, továbbá azokban a községekben, amelyekben a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma legalább száz fő volt, ipartestületek alakítását írta elő, melyekbe a már létező ipartársulatok beolvadhattak, de külön is létezhettek. Az ipartestületeknek kötelező módon közgyűléssel, alapszabállyal, testületi elöljárósággal kellett rendelkezni, konfliktusaik rendezésére békéltető bizottságot voltak kötelesek felállítani.32 29 Galgóczy 1872: 20. 30 Törvénytár 1896: 22-32. 31 Dóka 1999:196. 32 Törvénytár 1897: 59-93. 36
