Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ferenczi Szilárd: Kolozsvár kisipara és kiskereskedelme az első világháború idején
FERENCZI SZILÁRD és fellendülése.171910-ben a Magyarok/Kossuth Lajos (ma 21 Decembrie 1989) utca Trencsin-téri (ma Avram láncú) sarkán két szomszédos telket vásárolt a kamara, amelyre Huber József fővárosi építész tervei alapján Kolozsvár legszebb, ma is álló szecessziós épületét emelték, és amely a Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara, majd az első világháború után román utódja székhelyéül szolgált 1949-ig.18 Geringer Károly báró, a központi helytartóság vezetője aláírásával egy utasítás jelent meg 1851 februárjában, amely az iparűzés feltételeinek szabályozását szorgalmazta, és amely még ugyan nem számolta fel a céhszervezetet, de újak alakítását már nem engedélyezte. Ahol létezett céh, ott hatósági engedély alatt mesterséget űzni kizárólag annak tagjaként volt szabad, viszont immár céhtag lehetett bárki kézműves, rendi, felekezeti vagy nemzetiségi hovatartozástól függetlenül.19 Szabaddá tette ugyanakkor a nyerstermények forgalmazását, ellenben a kereskedelmet három kategóriába sorolta a kezelt áru minősége és mennyisége szempontjából: szatócs (ehhez szakismeret sem volt szükséges), kalmár (szakképesített kereskedő), rendes kereskedő (szakképzettség, szabályszerű könyvvitel és alaptőke szükségeltetett). Teljesen szabaddá az iparrendtartás 1859 végén vált, amikor egyrészt a céheket megfosztották az iparűzést gátolni képes jogosítványuktól, másrészt a nők számára is szabaddá tették az iparűzést, s a hatósági engedélyeket immár teljes egészében a közigazgatás szervei kezébe helyezték. Ajánlati szinten a céhek ipartársulattá szerveződhettek ha kívánták, s ezáltal aktívan is bekapcsolódhattak a gazdasági termelésbe.20 Az iparrendtartás új szabályai 1860. május elsejével léptek életbe.21 Még ugyanabban az évben Krémer Ferenc szabómester indítványára megalakult a kolozsvári Iparos Egylet, a kézművesek társalkodó köre, mely az első alapszabály szerint „nemes társalgásra képes, ártatlan időtöltést és művelődést kereső férfiak" egyleteként lett meghatározva. A városban ekkor már működött az Úri Kaszinó, mely a mágnásokat tömörítette, és a Polgári Társalkodó, ahol hivatalnokok, értelmiségiek és kereskedők múlatták szabadidejüket, ám mindkettőből kizárták („kinézték") az iparosokat.22 A szerényen indult kör kezdetben a Redout épületének egy félreeső szobáját bérelte és elsősorban könyvtárgyarapífásra fordították a tagsági díjak nagyobb részét, de a tevékeny iparosok rövidesen szakosztályokat alakítottak, mely átszervezés nagyban hozzájárult az Iparosok Hitelszövetkezetének létrehozásához a '60-as 17 Báthory 2005:18-21 18 Gaál 1995:93-94. 19 Gergely 2005: 296. 20 Gergely 2005: 297. 21 Ürmössy 1898: 81. 22 Hevesi 1910: 4-5. 34
