Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ferenczi Szilárd: Kolozsvár kisipara és kiskereskedelme az első világháború idején
FERENCZI SZILÁRD nagyiparát3, az iparkamarát4, a helyi iparoktatást5, valamint az erdélyi szövetkezeti mozgalmat6 tárgyaló publikációk sorolhatók ide). Az alábbiakat sem alapos forrásfeltárás jellemzi, inkább egyfajta vázlatát nyújtja azoknak a kereteknek (intézmények, testületek, képzés, létszám), amelyek között a város kisipara és kiskereskedelme a dualizmus korában és különösen az 1910-es években működött. Kolozsvárnak a kora újkortól számított és a 19. század közepéig tartó várostörténete elválaszthatatlanul összefonódik a kisipar és kereskedelem társadalomformáló jelenségével. A15., 16., de főként a 17. században tapasztalható céhes nyüzsgés, valamint az a tény, hogy a város földrajzi helyzete a kézműves termékeknek nem csupán helyi, de könnyen regionális és határokon átívelő piaci értékesíthetőséget is biztosított, nagymértékben hozzájárult Kolozsvárnak az Erdélyi Fejedelemségben elfoglalt „civitas primaria" - első városi státusához, amely a kortársak szemében a székvárosinál magasabb rangot jelentett,7 és a későbbi századok során hagyományosan tovább élt. A magyar iparos- és kereskedő társadalmat érintő neoabszolutizmus- és dualizmuskori változások, mint a kereskedelmi és iparkamarák létrehozása, a iparszabadság szellemében előbb liberalizált, majd teljesen felszámolt céhes rendszer, az iparos- és kereskedőképző intézetek megjelenése és az országos hálózatba történő becsatlakozása, valamint a nagyipar rohamos fejlődése Kolozsváron is gyökeresen átalakították a jelentős kézműves és áruforgalmi múltra tekintő, ámde immár meghaladott hagyományokkal rendelkező helyi sajátosságokat. Központi szabályozás és helyi szervezkedés a neoabszolutizmus korában Az 1849-től 1872-ig tartó átmeneti időszakot az állami és magántőkés nagyüzemi alapítások számának növekedése és a kézműipar céhes korszakának lassú hanyatlása jellemezte. Már ebben az időszakban is jelentek meg olyan új szervezeti keretek, amelyek a helyi iparnak általánosan, és a kisiparnak különösen a korszak végéig tartó működését alakították és szabályozták, s az időszerű piaci kihívásokhoz igazították. A szabadságharc leverését követően az osztrák neoabszolutista államhatalom liberális gazdaságpolitikai folyamatokat indított be tartományaiban, egyik első lépésként kereskedelmi és iparkamarák létesítését rendelte el 1850 3 Nagy 2011. 4 Báthory 2000, Báthory 2010. 5 Székely 2013. 6 Hunyadi 2007. 7 Jeney-Tóth 2004: 7. 32
