Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ferenczi Szilárd: Kolozsvár kisipara és kiskereskedelme az első világháború idején
I Ferenczi Szilárd Kolozsvár kisipara és kiskereskedelme AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Kolozsvár kisipara és kereskedelme nem sínylette meg jelentősen sem a háború kitörését, sem az azt megelőzően rendkívüli mértékben beindult nagyiparosodást. Nem egy ágazat fellendülni látszott az 1910-es években, a foglalkoztatottsági mutatók szerint a ruházati-, textil-, bőr- és fémipar ekkor élte virágkorát, éppen a háborús konjunktúrának köszönhetően. Hasonló, bár csekélyebb mértékű a fejlődés a fa- és építészeti ipar esetében, hiszen ekkor még nagyban tart a századfordulón kibontakozott építési láz, illetve - a számos új napi- és hetilapnak hála - a nyomdaiparban is létszámnövekedés tapasztalható. Mindezzel egyidőben a belvárosban megsokasodnak a kávéházak, a külterületeken pedig az italmérések korábban sosem tapasztalt szaporulatával számolunk. Ugyanakkor, az 1917-es év ötvenhat legnagyobb adófizetője között nyolc kereskedőt, két építészt, egy cipészmestert, egy mészárost és egy műasztalost találunk, míg az utóbbi harminc esztendő legnagyobb adófizető-listáit Babos Sándor órásmester vezeti a Szamos- parti palotájának bérilletéki adójával. Bevezetés A kolozsvári kisipar és kiskereskedelem dualizmuskori történetének megírása még várat magára, jóllehet az 1896-ban létrejött Ipartesület több folyómétert kitevő anyaga1, valamint a Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara iratai2 a Kolozs Megyei Nemzeti Levéltár gyűjteményében rendelkezésre állnak. Mindazonáltal, némi érdeklődés születőben van, hiszen jelentek meg a dualizmuskori Kolozsvár kézműves társadalmával érintőlegesen kapcsolatba hozható írások az elmúlt években (a régió külföldi tőkével fejlesztett 1 KMNL 125. 2 KMNL fond 196, 206, 400 31
