Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Ilyés Zoltán: Az Abaúj-tornai Mecenzéf hámoripara az 1910-es években
ILYÉS ZOLTÁN nősen sokan az Amerikai Egyesült Államokba, azon belül is Cleveland-be, melyet„amerikaiMecenzéfnek" is hívtak. Aleghíresebbtengerentúlimecenzéfi Theodor Kundtz (1852-1937) volt, aki 1875-ben Clevelandben bútorgyárat alapított, hamarosan nagy mennyiségben szállított varrógépszekrényeket, majd gépkocsik kocsiszekrényét, tehergépkocsik platóit állította elő a helyi autógyárak számára. A jómódú nagyvállalkozó mindig támogatta mecenzéfi honfitársait, segített elhelyezkedésükben, vállalkozásaik elindításában. A műszakkezdés előtt idősebb kivándorlótársaival a gyár kapuja előtt ülve mecenzéfi mánta dialektusban rendszeresen megbeszélte az óhaza történéseit. Az alsó-mecenzéfi templom renoválását is nagy összegekkel támogatta.8 Változó gazdaságszerkezet, a válságra adott adaptációs válaszok A két Mecenzéf montánipari dominanciáját jól mutatja a keresőnépesség foglalkozási ágak szerinti megoszlása: 1910-ben az összesen 4230 fős népességből keresőként vagy eltartottként 2863 fő (68 % - több mint kétharmad!) kötődött a bányászathoz, kohászathoz és az iparhoz (2. ábra). Itt figyelembe kell azonban venni, hogy lényegében a Felső-Mecenzéfhez tartozó, 1891-ben alapított Luciabánya (Luziagrube) vasércbányájában (Luciabányáig 1893-ban épült ki a vasút, hamarabb mint Alsó-Mecenzéfre!) dolgozók képviselik a bányászatban és kohászatban foglalkoztatottakat és az általuk eltartottakat (301+445 fő), ami már egy modernizációs fejlemény és a hámoripar válsága nyomán „felszabaduló" mecenzéfi német munkaerő kis részét is leköti, az ide költöző szlovák, magyar, lengyel és vend munkások mellett.9 A tradicionális hámoripar a munkamegosztásban és megélhetésben betöltött tényleges szerepét, tehát a bányászat és kohászat számadatainak levonása nyomán kaphatjuk meg. Eszerint a két Mecenzéfen 2.104 fő (50%) kötődik keresőként és eltartottként a hámoriparhoz (2. ábra). A képet azonban tovább érdemes árnyalni az 1910-ből rendelkezésre álló üzemnagyság adatok segítségével, amelyek már tükrözik a mecenzéfi hámoriparban megkezdődött modernizációs és az üzemméret optimalizádós törekvéseket is (3. ábra). Az iparvállalatok - a két Mecenzéfen túlnyomórészt a hámorok - üzemnagyságát 47 %-ban a segéd nélküli kisüzemek jellemzik (3. ábra). Ez az adat azonban jórészt olyan iparosokra vonatkozik, akik nem hámorokban dolgoztak, hanem a montánipari központ és környezete kézműves iparcikkekkel (zsindely, szénégetés, fogyasztási cikkek) való ellátását biztosították. A segéd nélkül regisztrált hámorok technológiai, termelékenységi okok miatt vélelmezhetően nem formalizált segéddel, hanem családon belüli 8 Kauer-Schürger-Wagner 1986:88-90 9 üyés 2002: 279. 22
