Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Kaposi Zoltán: Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években
Veszprém kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években között a vagyon, az éves jövedelem szabott rangsort. A veszprémi iparosok legnépesebb csoportját a ruhaiparban dolgozók (szabók, cipészek, csizmadiák) alkották, 1900-ban 327 cipész és csizmadia, 192 szabó, 251 varrónő és segéd dolgozott,33 ám közöttük alig volt olyan, aki segédet tartott volna. A szakma erősödésének egyik oka, hogy az önállósodáshoz üzleti tőkére szinte egyáltalán nem volt szükség, szorgalommal és kitartással viszonylag könnyen önálló egzisztenciát lehetett teremteni. Jó példa erre Fix Gábor csizmadiamester pályaíve. Szegény, ajkarendeki, német parasztcsaládba született 1861-ben. Veszprémbe 1870-ben került csizmadiainasnak, majd külföldi tanulmányútja után hazatérve 1894-ben nősült meg és váltotta ki munkakönyvét. Csizmadiaműhelyét Veszprém iparosvárosrészében, a Cserháton, a Kőkép utca 12-ben nyitotta meg. Anyagi gyarapodásának köszönhetően átköltözött a Kossuth utcához közelebbi 4. szám alá, ahol bővítette műhelyét és lakását, sőt tisztviselő bérlőket is fogadott. A környező német falvak vőlegénycsizmáinak lett a specialistája, de szállított lábbeliket a püspökségnek és az egyházi vezetőknek is. Rendszeresen vásározott, de vállalt disznóvágásokat is. Az I. világháború alatt egy vagon használt bőrt vásárolt a katonaságtól, amelyből a levágott disznók húgyhólyagjának felhasználásával bélelt csizmákat készített. Jó referenciát jelentett számára, hogy csizmáiban egyetlen frontra küldött veszprémi katonának sem fagyott le a lába. Műhelyében 10-15 segéd dolgozott, a mester és legényei között hagyományosnak mondható patriarchális viszony Fix Gábor 1925-ös haláláig fennmaradt. A város egyik legnagyobb adófizetője volt, képviselő-testületi tag, a Katolikus Kör elnökhelyettese.34 A város második legnépesebb iparága a századfordulón az építőipar volt, 328 kőműves, ács, tetőfedő, bádogos dolgozott Veszprém építkezésein.35 A19-20. század fordulóján nagy léptekkel fejlődött a város. Az 1893. évi hatalmas tűzvész után megindult a város újjáépítése: a Cserhát és a Búzapiac tér szinte valamennyi épülete új tetőzetet kapott,36 elkészült a városi vízvezeték (1896) és csatornahálózat (1902), majd a villanyhálózat kiépítése (1908) is megtörtént. Állami támogatással valósultak meg olyan jelentős szociális beruházások, mint a Gyermekmenhely Ybl Lajos tervei alapján (1904), és a kórház sebészeti pavilonja (1904). Felépült Schmahl Henrik tervei szerint a Belső Püspökkert észak-keleti szélén az új Postapalota (1902), déli részén a Püspöki Jószágkormányzóság (1903), Veszprém első bérpalotája a Takarékudvar (1906), majd 1908-ban a Püspökkert észak-keleti oldalon az ország első vasbeton szerkezetű épülete a Nemzeti Színház, Medgyaszay 33 Népszámlálás 1900/2: 314-315. 34 Márkusné 2013: 86-91. 35 Népszámlálás 1900/2: 314-315. 36 Emlékirat 1894.; Márkusné 2013: 9-10. 115
