Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)

Kaposi Zoltán: Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években

MÁRKUSNÉ VÖRÖS HAJNALKA

a város határain belül termett, hanem olyan munkát végzett, amelynek ellenértékéül más területek terményfeleslegét kapta meg. Ez magyarázza a város lakosságának foglalkoztatási arányait. A 19-20. század fordulóján a 14—15.000 fős lakosságnak csupán 10 %-a élt a mezőgazdaságból, 7-8 %-a kereskedelemből és közlekedésből, viszonylag magas az értelmiségiek (11-12%) és kiugróan magas 30-35% az iparból élők aránya.2 A városi iparosok nemcsak Veszprém lakosságának, hanem nagyobb körzet falvainak és kis városainak is dolgoztak.

Veszprém volt a Bakony, a Balaton-felvidék és a Mezőföld piacközpontja, ahová a Bakonyból faszerszámokat, tűzifát, makkon felhizlalt sertéseket, a Balaton felvidékről bort, szőlőt, gyümölcsöt, a termékeny Mezőföldről kiváló minőségű gabonát hozták eladásra. A veszprémi Búzapiac térre az 1860-as évekig hét vármegye szállította gabonáját, aratás után az átlagos gabona behozatala hetenként 40-50 vagon volt,3 míg a heti és országos vásárokra a környék kistermelői hozták a napi élelmezéshez szükséges zöldség- és gyümölcsféléket, tejet és tejtermékeket, megjelentek áruikkal a város iparosai és kereskedői, valamint az átmenő vándorkereskedők is.4

Veszprém városa megyei és püspöki székhely volt már all. századtól, majd mint közigazgatási és egyházmegyei központ jelentős szerepe volt a 19-20. század fordulóján is. Ennek köszönhető a közszolgálatban foglalkoztatottak viszonylag magas aránya (12,3%).5 A püspökségi, káptalani, megyei, városi, törvényszéki tisztviselők, az alap- és középfokú iskolák (köztük az 1854-től az Irgalmas Nővérek Ranolder Intézetében működő Női Ipariskola és az 1883-ban alapított Veszprémi Iparostanonc Iskola) tanárainak jelenléte, az egyesületek nagy száma (amelyben az iparosok is aktívan részt vettek)6 a város kulturális szerepét erősítették. A veszprémi püspök és káptalan, mint a város földesurai ugyanakkor folyamatosan kontrollálták a polgárság önállósulási törekvéseit,7 a zsidóság letelepedését a városban,81901-ig a vásártartási jogot.9 Korlátozta a gazdasági mozgásteret az is, hogy a város 8801 kát.

2 Kovács 1936: 379-382.

3 Csiszár 1999: 47-48. Szomaházy István 1893-ban Veszprémről írt cikkeit közli, amelyben a korabeli viszonyokat mutatja be.

4 Márkusné 2015/1: 226-241.

5 Népszámlálás 1900/2: 314-315.; Kovács 1936: 381.

6 1878-ban Veszprém12000 fős lakosságának több mint egynegyede 3502 fő részt vett valamilyen egyesület, vagy társulat munkájában. Az országos kimutatás szerint a városban működő 29 egyesület közül 19 a helyi iparosok és kereskedők öntevékeny szervezete volt. Magyarország egyletei 1878.330-335.

7 A városi polgárság 1746-ban (Pécs mintájára) indította el jogi küzdelmét a szabad királyi város rangjának elnyeréséért, de száz éves küzdelme hol a földesúr, hol a megyei nemesség, hol a bécsi udvar közbelépése miatt sikertelennek bizonyult. A per részletes bemutatását lásd Solymosi 1990:7-27.

8 Jakab 2010: 232-235.

9 Veszprém rendezett tanácsú város 1901-ben vette meg (hosszú lejáratú kölcsönre) a vásártartási jogot a veszprémi püspöktől és a káptalantól. MNL VeML V.173.b: 11.396/1902.

110