Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Kaposi Zoltán: Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években
Márkusné Vörös Hajnalka Veszprém kisipara és kiskereskedlme az 1910-es években A 19-20. század fordulóján a felemelkedés és a visszaesés hullámhegyében és hullámvölgyében az ipar szerepe kiemelkedő fontosságú volt, százezrek egzisztenciáját határozta meg a kisipari keretek között végbemenő értékteremtés. A kisipar ugyanakkor a termelés alacsony szintjét konzerválta. Veszprémben a kisiparosok több mint a fele alkalmazottat sem tartott, hanem egyedül dolgozott a műhelyében. Kis jövedelmük ellenére Veszprém közéletének meghatározó oszlopai voltak a tisztes ipar képviselői. Helyet kaptak a város képviselő-testületének választott tagjai között, többen a virilisták közé küzdötték fel magukat. Az Iparosdalárda férfikórusa ott volt minden jeles városi rendezvényen, vasárnaponként éneküktől harsogott a vár alatti ipartestületi székház és büszkén képviselték a várost az országos dalosversenyeken. Bár a Nagy Háború sajátos konjunktúrát teremtett, de az iparosok közül kevesen élvezték előnyeit. Az 1910-es években még nem is sejtették, hogy a világégés veszprémi áldozatainak egyharmada közülük kerül ki. A Veszprémi Ipartestület székházában elhelyezett márványtáblán 111 veszprémi iparos és segéd neve szerepel, akik életüket vesztették az első világháborúban. Veszprém adottságai és a kisipar fejlődését meghatározó tényezők Veszprém a Dunántúl közepén a Bakony és a Balaton közötti vízgyűjtő törésvonal mentén, fontos utak találkozási pontján fekszik. A város sajátos arculatát változatosan tagolt felszínének köszönheti: északi területeit a Bakonytól leereszkedő Nagymező terméketlen dolomitpusztasága maija, a belvárost (a Várhegyet és környékét) a Séd folyó és vízrendszere szabdalta fel és tette festői szépségű sziklavidékké, emiatt viszont határának több mint fele csupán legeltetésre volt használható. Egyedül a Séd árterülete és a város Balaton felé eső déli részének barna humusztalaja alkalmas a szántóföldi termelésre.1 Kedvezőtlen földrajzi adottságai miatt a város lakossága nem abból élt, ami 1 Cholnoky 1938:11-27. 109
