Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
Kaposi Zoltán a város népessége.104 Mivel számukra lakás nem volt, így sokan vagonokban éltek a pályaudvaron; ugyanakkor a miniszter a hadikórház néhány barakkját átmenetileg átengedte a városnak. Utóbbiból egy kisebb lakótelep formálódott a későbbiekben.105 Nagy problémát jelentett a valamilyen erővel mindig jelenlévő népi, illetve a nagypolitika által néha felülről is sugallt antiszemitizmus.106 Ennek egyik esete volt, amikor a korábban igen toleránsnak számító Nagykanizsán 1921-ben a városba beköltözni akaró Kohn Elemért zsidó hovatartozása miatt nem engedték letelepedni;107 illetve amikor a városba került 3-4 galíciai zsidó családot kiutasították.108 A politikai visszarendeződés keretei között revízió alá vették a kommün lakásügyeit, s 50 kommunistát kiköltöztettek megszerzett lakásukból.109 A területi elcsatolások és az abból következő nagymértékű piacvesztés a kanizsai ipart is visszavetette. Joggal írhatta egy korabeli gépgyáros, hogy az 1920-as években „...Nagykanizsától 25 km-nyire már osztrák és cseh gépeket adnak el és vesznek meg a nagykanizsai gyáripar volt vevői".110 Korábban a kanizsai ipar termékeinek jelentős részét (sör, liszt, tégla stb.) a helyi vagy regionális szinten jelentkező kereslet kielégítésére termelték, azonban a háború utáni bizonytalan pénzügyi helyzet, a reáljövedelmek csaknem egy évtizedig tartó csökkenése az 1920-as évek elején visszafogta a vásárlási kedvet. Az ipar problémái tartósak maradt. Hosszú távon az egyik legnagyobb problémát a helyi kisipar visszaesése jelentette: a háború és azt követő időszakban nagyon sokan zárták be műhelyüket, úgy érezvén, hogy nem kedveznek az idők a kisüzemi iparnak. Volt olyan régi iparos a városban, aki a cég bezárása után Budapestre költözött, mert ott sikerült egy nagyobb bérházban házmesteri állást szereznie. Egyes források szerint 1920 után alig 200-300 kisüzem tudott normálisan működni, a többi, mintegy 500 üzem komoly működési problémákkal küszködött. Ebből következett a jelentős munkanélküliség, s a jövedelmek csökkenése. Érdekes eset volt Bazsó József kocsigyártó tevékenysége, aki látván az iparosok anyaghiányát, mozdítható, eladható ingóságait pénzzé tette, s 184.000 K-val Budapestre utazott, ahonnan mindenféle nyersanyagot hozott sorstársainak. Többek között hozott egy vagon ócska bakancsot, 50 métermázsa új lópatkót, 104 Zalai Közlöny, 1920. február 1. 105 Volt egyszer 2003:176. 106 Főleg a háború alatt meggazdagodott, s a város központjában ingatlant szerző zsidó kereskedőkre zúdult a jobboldaliak haragja. Állandó célpont volt a Singer, a Kirschner, a Wieszfeld és Fischer, a Fürst, a Szántó és Salamon, a Kisfaludi és Krausz, a Steiner és a Krámer kereskedés. Mellettük nagy kisgazdapárti össztűz alá kerültek a nagybirtokosok és a nagybérlők is. Lásd: Zalai Közlöny, 1920. április 13. 107 MNL ZML V. 1506. Nagykanizsa Városi Tanács iratai. 6876/1921. 108 Zalai Közlöny, 1920. február 1. 109 Zalai Közlöny, 1921. február 1. no Weiser 1929: 311. 102
