Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig
Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években 27 métermázsa különféle bőranyagot, három hordó firneiszt, terpentint, 20 métermázsa kendert, 10 métermázsa vörösrézlemezt, horganylemezt, vaslemezt. Ezt átadta egy iparosokból álló bizottságnak, amely beszerzési áron osztotta szét az iparosok között, ugyanakkor 10%-os felárat fizettek a háborúból visszatért iparosok felsegélyezésére és az elaggott iparosok támogatására.111 A háború alatti munkája, a menekültek kezelése, egyre népszerűbbé tette Bazsót, így nem véletlen, hogy 1919-ben ő lett az Ipartársulat új elnöke. A háború, majd a forradalmak alatt a legnagyobb veszteség a kisiparosokat érte, mégis ez volt az az ágazat, amely - az alacsony tőkeigénye miatt - viszonylag gyorsan reorganizálódhatott. Láthattuk korábban, hogy a háború kitörése előtt 583 önálló iparos működött Kanizsán. Igen nehéz feltételek közepette kezdhette meg az Ipartestület újjászervezni önmagát.112 A kisiparosok fluktuációja jól látszik az 1920-as évek második felére vonatkozóan is. 1927-ben 77 egyén nyert iparjogot, 17 szüneteltette iparát, ugyanakkor 109 iparos kénytelen volt visszaadni az engedélyét a gazdasági viszonyok miatt.113 Egy évvel később fordult az arány: 59 iparengedélyt osztottak ki, míg 34-en hagytak föl a mesterség folytatásával. Az 1928. évi Ipartestület elnöki jelentés azt állapította meg, hogy „A helyzet évről-évre vigasztalanabb... azok a mesterek, akik még csak nemrégen 7-8 segéddel és 2-3 tanonccal dolgoztak, ma legtöbbnyire segéd nélkül állnak." Sok iparos segéd a mezőgazdaságban napszámosként próbált meg elhelyezkedni, hogy éhen ne halljon.114 Mindenképpen szükség volt az elvesztett piacok pótlására, amivel kapcsolatban számos törekvést láthatunk. Az egyik megoldást az anyagbeszerző szövetkezetek létrehozásában látták, meg is alakult néhány ilyen szervezet (bőripari, szabóipar stb.), ám nagy hatást nem értek el, a szabóipari szövetkezet be is szüntette tevékenységét, az adósságát az Ipartestület elnöke, Bazsó József fizette ki.115 Az iparosok 1922-ben elkezdtek szervezni egy potenciális ipari kiállításért, ám a Soproni Iparkamara lebeszélte a nagykanizsai szervezőket, mondván, ehhez 50-60 millió koronára lenne szükség, s nem biztos a haszon. Helyette a Kamara nem országos, hanem helyi kiállítást javasolt.116 A nehézségek ellenére is születtek azonban mintaértékű vállalkozások a kisipar terén. Ilyen volt például Papp Oszkár cipészüzeme, amit 1919-ben nyitott az addigi megtakarított pénzéből és kereskedői hitelből. A mester a céget folyamatosan bővítette, egyre több segéddel dolgozott, s jelentős minőségi eredményeket ért el. Egy soproni kiállításról ezüstéremmel tért haza, míg az 111 Benedek 1936:10. 112 Benedek 1936:10. 113 Zalai Közlöny, 1928. március 21. 114 Zalai Közlöny, 1929. február 20. 1,5 Benedek 1936:12-13. 116 Zalai Közlöny, 1923. február 9. 103
