Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)

Molnár Tibor: A zentai iparosság a kezdetektől az I. világháború végéig

Nagykanizsa kisiparának változásai az 1910-es években

forradalmi törvényszék elé állítással fenyegették meg.100 A kora-nyári vasutassztrájkot leverték.101 Lakásrekvirálásokat hajtottak végre, amelynek során a ki nem használt lakásokat lefoglalták, s oda lakásnélkülieket költöztettek be.102 A négy hónapos időszak talán egyetlen pozitív jeleként értelmezhetjük, hogy 1919. július elején a városi Intéző Bizottság megtagadta, hogy Nagykanizsa több száz darabos sertésállományát Budapestre, a „proletártestvérekhez" szállítsák, s ezzel sikerült a zsírellátás minimumát biztosítani a városban.

Nagykanizsa gazdasági helyzete 1920 táján

1919 augusztusától, a tanácskormány lemondása után Nagykanizsán is lehetőség nyílt a korábbi gazdasági és társadalmi jogrendszerhez való visz- szatérésre. Azt láthattuk korábban, hogy a város nagyon rosszul került ki a háborúból és azt követő Kommün időszakából. A Monarchia felbomlásával, az egyes nemzetiségek és országrészek elszakadásával, valamint a trianoni békeszerződéssel egy új, a korábbikhoz képest megváltozott működési feltételrendszer keretei közé került a város.

Az 1920-as évek elején lassan konszolidálódó Magyarországon, s azon belül Nagykanizsán is számos új, de mindenképpen megoldandó problémák léteztek. Ilyen volt a vagyonváltság és a földreform levezénylése, amely több száz kiskanizsai földigénylőnek juttatott házhelyet vagy minimális méretű szántót és rétet. Megoldandó kérdés volt korábban megkezdett, de már régóta húzódó víz- és csatornahálózat továbbépítése, amelyhez a pénzügyi forrást majd a Speyer-kölcsön teremtette meg. Az általános antiszemita hangulat miatt a várost elhagyó zsidó üzletemberek tevékenységének pótlása sem volt egyszerű dolog. De az új feladatok mellett ott voltak a régi nehézségek: a város eladósodottságának kezelése, az általános forráshiány, a bizonytalan külső feltételek melletti működés, a lakáshiány stb. Nagy probléma volt a városban élő szegények helyzetének javítása, hiszen a segélyek forrásai végesek voltak. Foglalkozni kellett a hatalmas infláció miatt nagyon rossz körülmények közé kerülő köztisztviselők helyzetének javításával, akiknek külön modellben próbálták a jegyre adható élelmiszert kiszolgálni, illetve egyéb segélyekben részesítették őket.103 Rontotta helyzetet, hogy a városba került menekültek miatt jelentősen nőtt a város lélek- száma: egyes adatok szerint 1918 vége és 1920 eleje között 8000 fővel nőtt

100 Zala-Népakarat, 1919. április 9.

101 Zala-Népakarat, 1919. június 5.

102 Zala-Népakarat, 1919. július 6.

юз 1921-ben az Erzsébet-téren felépült a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének árupavilonja. Lásd: Zalai Közlöny, 1921. március 17.

101