Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)
Szűts István Gergely: A vidéki kisiparosok és kiskereskedők társadalma a századfordulón
I Szűts István Gergely A VIDÉKI KISIPAROSOK ÉS KISKERESKEDŐK TÁRSADALMA A SZÁZADFORDULÓN A századforduló táján több olyan kiskönyv, tézis és vitairat jelent meg, amely a magyar kisiparosok és kiskereskedők helyzetével foglalkozott.1 Néhány írást leszámítva közös vonása e munkáknak, hogy mindegyik veszteségekről, folyamatos romlásról, az ágazat súlyos helyzetéről értekezik. Szerzőik számos olyan közvetlen és közvetett okot sorolnak fel, amelyek véleményük szerint együttesen járultak hozzá az ágazat - kisiparosok és kiskereskedők - társadalmi csoportjainak egyre kilátástalanabb helyzetéhez. A legtöbb esetben emocionálisan túlfűtött vitairatokat, nyilatkozatokat elolvasván érdemes megvizsgálni az ott közölt vélt vagy valós problémák okait, következményeit. A kérdés kapcsán először is tisztázni kell, kik azok a kisiparosok és kiskereskedők. Beszélhetünk-e viszonylag egységes társadalmi csoportról, vagy inkább területi, gazdasági és szociális szempontok és azok számtalan alcsoportja szerint rétegzett struktúrákról? Ahogy látni fogjuk, e két alapvető kérdésnek a meghatározása már a kortársak számára sem volt mindig egyértelmű. Nem utolsó sorban azért, mert a törvényi szabályozás sem definiálta mindezt elég tisztán. Amennyiben megnézzük, a 1884:XVII. te. úgy fogalmaz: „iparos, kinek foglalkozása egyben kereset is."2 E meghatározás szerint nemcsak a tulajdonosok, hanem például az alkalmazottak is iparosnak tekinthetőek. így a korábbi, szigorúan szabályozott, céhes keretek között működő iparosság mellett más, addig iparos jogkörrel nem rendelkezők is annak vallhatták magukat. E kiszélesedő lehetőségek miatt az újonnan „belépők" és a tradicionális céhtagság a századfordulóra mind-mind önmeghatározási nehézségekkel küzdöttek. Nemcsak a törvény betűi, hanem a hétköznapokban használt meghatározások sem voltak egyértelműek. A korszak két nagy lexikonjában húsz év eltéréssel címszóként szerepel a kisipar és kiskereskedelem. 1895-ben a 1 György Aladár: A kisiparos pusztulása, Budapest, 1901.; Edvi Illés László: A kisipar jövője, Budapest, 1901.; Ferenczy József: Bécsi bicska, párizsi rongy, bolond magyar. Budapest, 1891.; Sugár Ignác A kisipar sorsa, Budapest, 1911.; Gerster Miklós: A kézmívesség jövő alakulása, A kisipar jövőre Budapest, 1902. 2 http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=6l4l 9
