Szűts István Gergely (szerk.): A vidéki Magyarország kisipara és kiskereskedelme az 1910-es években - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 38. (Veszprém, 2015)

Szűts István Gergely: A vidéki kisiparosok és kiskereskedők társadalma a századfordulón

SZŰTS ISTVÁN GERGELY

Pallas Nagylexikona nem definiálja külön a kisipart, hanem az iparon belül megkülönbözteti a nem gyári léptékű termeléstől, és altémaként a háziipar címszót szerepelteti: „A kisipar, mely főleg az egyéni ízlés és művészeti igény kielégítésére és a javítások eszközölésére áll..."3; "háziipar: az ipari foglalkozás azon neme, amelynél a munkás saját lakásán, családja körében, esetleg családtagjai segítségével dolgozik. "4 Húsz évvel később a Révai Lexikon már használ külön kisiparos címszót, és a háziipar helyett önálló fogalomként szerepel, egyben szinonimájaként a kézműiparnak. „Kisiparos vagy kézmüiparos az az iparos, aki mesterségszerüen foglalkozik ipari termeléssel vagy az ipar körébe tartozó személyi szolgálattal. "5

A kiskereskedelem esetében úgy tűnik egyszerűbb volt a meghatározás, hiszen már 1895-ben önálló címszót kapott. „Kiskereskedők azok, akik az árukat kicsinyben leendő továbbadás végett a nagykereskedőktől vagy a termelőktől beszerzik. "61914-ben némileg itt is változott a megfogalmazás. „A kiskereskedés a nagykereskedéssel ellentétben kis mennyiségben adja el áruit a fogyasztónak, akivel közvetlenül érintkezik. Készletét vagy a termelőtől, jobbadán azonban a nagy- kereskedőtől szerzi be."7 Az ágazat folyamatosan változó keretei miatt természetesen egyik lexikális meghatározás sem lehetett időtálló. Különösen úgy, hogy a lexikon nem árnyalja a képet, hiszen a kiskereskedés ezen meghatározás szerint a nagykereskedelem ellentétpárja. Azaz közvetlenül ő értékesíti az árut a fogyasztónak. Nem tér ki viszont azokra a kiskereskedőkre, akik a kisiparosokhoz hasonlóan otthoni, családi munkavégzéssel folytatják üzletüket.

Kerékgyártó György miniszteri tanácsos 1923-ban megjelent cikkében kiválóan összefoglalja azokat a sarkalatos kérdéseket, amelyeknek megválaszolása az előző évtizedekben egyáltalán nem történt meg. „Azt, hogy ki tekinthető iparosnak, ki nem, egyes esetekben igen nehéz meghatározni. Iparral többé-kevésbé minden ember foglalkozik. "8 Kerékgyártó első mondatával jól érzékelteti, hogy egy olyan kérdéshalmazzal állunk szemben, amelynek még a keretei sincsenen évtizedek óta lefektetve. Mindez pedig további bizonytalanságot okozott a céhes keretek felbomlása miatt feszült helyzetben lévő ágazaton belül.

A régi céhrendszerben szocializálódott mesterek, ha csak az ágazat meghatározásának lehetetlenségeit is nézzük, valóban veszteségként élhették meg ezeket az évtizedeket. Mielőtt a definiálás körül kialakult diskurzus elemzését folytatnánk, fontos részletesebben megvizsgálni a kortársak szerint is az egyik legfontosabb kiváltó okot, a céhrendszer megszüntetését.

3 Pallas 1895: 665.

4 Pallas 1895: 787.

5 Révai 1914: 685.

6 Pallas 1895: 594.

7 Pallas 1914:325.

8 Kerékgyártó 1923:1.

10