Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA jelleggel tevékenykedők csak esetlegesen kerülnek elő a forrásokban, a működésükhöz kapcsolódó főpásztori engedélyek is csak igen kis számban maradtak fenn. Ezen engedélyek egyike Zichy János gróf lángi házikáplánjáé, aki szinte adminisztrátori feladatokat látott el a Fejér megyei Láng mellett Soponya és Csősz híveit is gondozva.251 Szintén ritkán szerezhetünk tudomást azokról a szerzetesekről, akik egy-egy plébánia ellátásába besegítettek. Az anyakönyvek tételes áttekintésével lehetne e tekintetben több adathoz jutni. Az egyházkormányzati iratokban akkor maradtak fenn ezekről az esetekről adatok, ha a plébánia hosszabb ideig volt üresedésben, mint például Iszkaszentgyörgy esetében, ahol plébános hiányában előbb 1743 nyarától a következő év őszéig, majd 1745 tavaszától 1746 nyaráig a fehérvári ferencesek és a móri kapucinusok gondozták a híveket.252 A szerzetesi lelkipásztorkodás szerepe azokon a területeken maradt jelentős a korszak egészében, amelyek döntően protestáns lakosságuk miatt lelkipásztori szempontból speciális feladatot jelentettek. Ez nem csupán a felekezeti viszonyokból következően a hitterjesztés misszióját foglalta magában, hanem egyúttal azt is, hogy hiányzott a lelkipásztor ellátásának biztos anyagi alapja, ami megakadályozta, de legalábbis huzamosabb ideig akadályozta a plébánia formális megalapítását. Somogy megye esetében már a korszak kezdetén viszonylag sűrű hálózata jött létre a ferences kolostoroknak, és ehhez kapcsolódott a szerzetesek lelkipásztori tevékenysége a környező településeken. A megye területére vonatkozóan Volkra püspök 1719-ben a mariánus provinciához tartozó Dominkovics Adalbertét misszionáriusi joghatósággal ruházta fel a katolikus hit terjesztése érdekében.253 A másik, a szerzetei pasztorációban jelentős mértékben érintett terület Fejér megye, annak is elsősorban déli, mezőföldi vidéke volt. A két területet vizsgálva általános megállapítások is tehetők az egyházmegye vezetésének a szerzetesi pasztorációhoz való viszonyával kapcsolatban. Elsődleges cél volt a szerzetesek által ellátott települések integrációja a plébániahálózatba. Ennek kézenfekvő oka, hogy ezáltal egyházmegyei szempontból ellenőrizhetővé vált a lelkipásztor tevékenysége. 251 1768 decemberében Koller Ignác gróf Zichy János kérelmére megengedte, hogy Lángon bármely szerzetből házikáplánt tartson. A fehérvári karmeliták elöljárója a következő év májusában jelölte ki a káplánt, s Dravec József helynök júliusban adta ki részére a jurisdictiot Kis- és Nagyláng, valamint Csősz és Soponya területére. 1768. XII. 26.: MNL OL P 707 fasc. 282. no 19. 339r.; 1769. V. 11.: uo. 341r.; 1769. VII. 7.: uo. 350v. Érdekes módon ez a négy település kimaradt az 1771-es helynévkatalógusból, s nem szerepel egyetlen lélekösszeírásban vagy egyházlátogatási jegyzőkönyvben sem, viszont Lángot szemmel láthatóan utólag felvették az 1770-es lélekösszeírás összesítő táblázatába, ahol az utolsó lapra került plébániaként, de leányegyházak nélkül. Ez utóbbi adat VÉL 1.1.14. tóm. 15.177. Vö. még VÉL 1.1.38. fasc. 1. no 84. (helynévkatalógus) és Varga 2010a. (egyházlátogatások mutatója). 252 1743/44: VÉL 1.1.38. fasc. 1. no 11., 1745/46: SzPL no 117AB/o. 253 1719. VI. 3.: SAB MPF lad. 28. fasc. 3. no 7. 94
