Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PAPSÁGÁNAK LÉTSZÁMA 10. TÁBLÁZAT Az egyházmegyés papság utánpótlásának részletezése évtizedenként PAPSÁG LÉTSZÁMA ÉVTIZED VESZTESEGE ÉVTIZED NYERESEGE HALÁL TÁVOZÁS OSSZ. SZENTELÉS ÉRKEZÉS OSSZ. 1711 24 fő 1711-1720 9 fő 5 fő 14 fő 22 fő 12 fő 34 fő 1721 53 fő 1721-1730 27 fő 10 fő 37 fő 46 fő 18 fő 64 fő 1731 79 fő 1731-1740 44 fő 15 fő 59 fő 46 fő 21 fő 67 fő 1741 89 fő 1741-1750 46 fő 12 fő 58 fő 39 fő 40 fő 79 fő 1751 117 fő 1751-1760 63 fő 12 fő 75 fő 78 fő 33 fő 111 fő 1761 159 fő 1761-1770 49 fő 14 fő 63 fő 81 fő 17 fő 98 fő 1771 187 fő A 9. számú táblázat adatait összevetve a plébániák számának alakulását bemutató 3. számú táblázat adataival megállapítható, hogy a plébániák száma egészen az 1750-es évekig meghaladta a papság létszámát. Mindez csak a szerzetesi lelkipásztorkodás figyelembevételével magyarázható. Feltűnő az 1730-as évtized szerény növekedése, amely egybeesik a plébániahálózat bővülésének lassulásával. Ez a 10. számú táblázat részletező adatai alapján egyértelműen a halálozások számának megnövekedésével, azaz az egyház- megyei papság elöregedésével hozható összefüggésbe. Ez alátámasztja a korábban az egyházmegye 1730-as évekbeli állapotáról és az új alapítások számának csökkentéséről mondottakat. A problémát nyilvánvalóan érzékelte az egyházmegye vezetése, amely először más egyházmegyékből pótolta a hiányzó lelkipásztorokat (1740-es évek). A megoldást a Bíró Márton által újraalapított szeminárium munkájának eredményeképpen a saját nevelésű papok számának növelése jelentette (1750-es évek). A szentelési adatok arra is rámutatnak, hogy a Volkra Ottó János püspök alapította, csupán 1711 és 1722 között működött szeminárium minden jelentősége ellenére sem befolyásolta 89
