Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA döntő mértékben az egyházmegye kispapjainak számát.244 Ennek oka nyilvánvalóan a Veszprémben tanuló kispapok csekély száma lehetett, amit az infrastruktúra hiánya mellett az egyházmegyei papi hivatások száma befolyásolt. A Volkra-féle szeminárium jelentőségét másik oldalról is megközelíthetjük. Eszerint bezárását követően az egyházmegye vezetőinek különböző alapítványok segítségével sikerült a másutt tanuló egyházmegyés kispapok számának növelésével pótolni a veszprémi intézmény hiányát.245 Már a fenti részletességű adatok is mutatják, hogy az egyházmegye papságának létszáma és a plébániahálózat sűrűsége egymással párhuzamosan változott. A közölt adatsorok felhívják ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a század elején munkába állt lelkipásztorok a század első harmadának végére megöregedtek, s az egyházmegye számára érthető nehézséget okozott a kieső munkáskezek pótlása. Úgy tűnik, ennek is nagy szerepe volt abban, hogy az 1730-as évek végén a plébániahálózat bővülése megállt. Ebből a helyzetből csak az utánpótlás megoldásával, az egyházmegyei szeminárium 1745-ben történt újraalapításával sikerült tartósan kimozdulni. A papság vizsgálata során szükséges röviden szót ejteni a lelkipásztorkodó papság származásáról is. Itt egyrészt a tényleges származási helyet kell figyelembe venni, másrészt azoknál, akik már szentelésüket követően kerültek a veszprémi egyházmegyébe, az őket elbocsátó egyházmegyét. All. táblázat adataiból a győri egyházmegye területének jelentős szerepe domborodik ki a papság utánpótlásában. Az egyházmegye hátországaként a Nyugat-Dunántúl, Zala (67 fő, az innen származók mintegy fele a megye veszprémi, fele pedig a zágrábi egyházmegyéhez tartozó területeken született), Vas (46 fő), Sopron (22 fő) és Győr megyék (18 fő) tűnnek fel. A 366 lelkipásztorból, akiknek ismert a származási helye, 153 fő született ebben a négy megyében, s ez az ismert hátterű papság létszámának több, mint 40%-át jelenti. A győri egyházmegyéből összesen 104 fő származott, ezzel gyakorlatilag megegyezik a veszprémi egyházmegye területén született papok száma (106 fő). Az ezt követő két egyházmegye, Esztergom és Zágráb nagyságrendileg azonos, 40 fő körüli értékkel szerepel. Sajátos a zágrábi egyházmegye helyzete, mivel az innen származók szinte valamennyien Zala megyében születtek. 244 A szakirodalom a Volkra-féle szemináriumban végzett papok számát 30 körülire becsüli. [Hanauer] 1896.11. Érdekességként megemlítem, hogy a veszprémi egyházmegye a szeminárium megalapításával „kibocsátó" egyházmegyévé is vált. Az erdélyi, tordai születésű Molnár János csíkszentléleki (erdélyi egyházmegye) plébánosról a vizitátorok 1731-ben feljegyezték, hogy tanulmányait Kolozsvárott és Veszprémben a piaristáknál végezte. 43 évesnek vallotta magát, tehát életkora alapján a szeminárium egyik első évfolyamában végezhette tanulmányait. Az adatot az egyházlátogatási jegyzőkönyvre hivatkozva idézi Ferenczi 2009. 76. 245 Az alapítványokat részletesen bemutatja [Hanauer] 1896. 7-16. 90
