Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata

A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSÉNEK MÁSODIK ÜTEME

Ezekkel a lépésekkel Acsádi 1735-ben készített tervezetében foglalt céljai, ha nem is az ott megfogalmazott nagyságrendben, de megvalósultak.

Az 1730-as évek közepe óta eltelt évtizedben Zala megyében Puszta- magyarod megjelenésén kívül nem történt változás a plébániahálózatban. Vélhetően ennek is volt köszönhető, hogy az 1750-es években az egyházszervezés súlypontja Zalába, annak is elsősorban a keleti részére (a keszthelyi és a tapolcai kerületre) helyeződött át, ahol 18 új plébánia megalapítására került sor. A tágabban értelmezett Balaton-felvidék többnyire kis falvakból álló, sűrű településhálózatának egyházszervezete kapott ebben az időben új arculatot. Bár a két plébániatemplom közötti távolság eddig is jóval kisebb volt, mint a Mezőföldön vagy Dél-Somogyban, Zalában viszont sűrűbb volt a település- hálózat és magasabb a katolikus lakosság száma is. A Balaton-felvidék keleti felén, ahol Zala megye két-három település szélességűre keskenye- dett el, az 1720-as évek óta nem történt változás az egyházszervezetben.237 Nyugatról keletre haladva Szentbékkálla és Nagyvázsony plébánosa, a tihanyi bencés apátság szerzetesei, a veszprémi ferencesek és a vörösberényi jezsuiták gondozták a híveket. Szentbékkállához 11 község tartozott leányegyházként az 1745. évi egyházlátogatáskor.238 Nagyvázsonynak ugyan ekkor hivatalosan nem voltak filiái, de ez mit sem változtatott azon az 1734-ben feljegyzett tényen, hogy legalább 15 falu katolikusait kellett ellátnia.239 Ezen a területen létesült Petend (1750), Csopak (1751), Arács (1754), Csicsó (1754), Lovas (1754) és Kővágóörs (1757) plébániája. A térképre tekintve aránytalannak tűnik az ekkor alapított plébániák területi eloszlása. Három éven belül három plébánia is létesült egymás mellett: Arács, Csopak és Lovas. Nem világos, miért volt szükség az 1751-ben megalapított csopaki plébániát néhány év elteltével háromfelé szakítani. Úgy tűnik azonban, sem Arács, sem Lovas nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Arács plébánosáról 1763 után nincs adat, Lovasról pedig 1766-ban távolították el botrányos viselkedése miatt a plébánost, akit az egyházmegyéből is elbocsátottak. A helyére nem került senki. A két plébániát ezt követően a gyakorlatban a csopaki plébános látta el, azonban jogi szempontból mindkét plébánia önálló maradt egészen az 1777-es egyházmegyei rendezésig, amikor is a térség plébániáinak kissé zavaros viszonyait is rendezték. Ekkor lett Csopak korábbi filiája, Paloznak a plébá237 Lényeges módosulást a századelő viszonyaihoz képest a nagyvázsonyi plébánia megalapítása jelentett az 1720-as évek derekán. A vöröstói plébánia megalapítására pedig valamikor 1732/33 előtt került sor. Ez utóbbi plébánosa azonban nem vett részt a szórványban élő katolikusok lelkigondozásában, mivel mind hívei, mind plébánosa német nyelvű volt a korszakban. A felsőörsi plébánia 1737-ben történt megalapítása pedig sikertelennek bizonyult.

238 VÉL 1.1.8. tóm. 2. 260-320.

239 VÉL 1.1.13. fase. 1. no 7. A terület helyzetének részbeni rendezését követően is tíz leányegyháza lett a vázsonyi plébánosnak. Vázsony tehermentesítése a településszerkezeti sajátosságok miatt nem sikerülhetett maradéktalanul. 1757: VÉL A/ 14 tóm. 8. 303-341.

85