Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)

II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata

Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA deklődését is felkeltette, elsősorban a protestánsokkal szemben írott éles han­gú vitairata miatt.233 Dénesi Tamás disszertációjában esettanulmányok formá­jában több Padányi Bíró Márton nevéhez köthető plébánia megalapításának körülményeit feldolgozta, megvilágítva ezzel azt az összetett folyamatot, amely a püspök és helynöke (az illetékes esperes bevonásával), a földesúr(ak) és a hívek között zajlott olykor éveken keresztül.234 Az 1740-es évek első felében, még Acsádi püspöksége alatt öt új plébánia jött létre Somogy megyében.235 Bíró Márton első alapításai során részben ugyan­azt az irányt követte, amelyet Acsádi is kijelölt terveztében.236 Az új plébániák először döntően a mezőföldi régióban létesültek, azaz Fejér megye déli terü­leteire és kisebb részben Somogy megye északkeleti szegletére estek, vala­mint Veszprém megye déli, Balatontól keletre eső részére összpontosultak. Fejér és Veszprém megyék plébániahálózata ezzel kiegyensúlyozottabbá vált. Korábban a Székesfehérvárt Adonnyal, illetve Palotával és Veszprémmel ösz- szekötő képzeletbeli vonaltól délre Perkátán és Mezőkomáromon kívül nem volt plébánia. Ezen a területen 1750-re Fejér megyében Szabadbattyánban, Kálózon, Fülén és Vajtán is megindult a plébánia működése. Az első kettőben azonban továbbra is a fehérvári ferencesek szolgáltak, akik korábban is ellátták a hívek lelkigondozását. Veszprém megye érintett területein pedig Ősi, majd az 1750-es évek második felében Lepsény és Peremarton plébániája létesült. Az 1740-es évek végén, az 1750-es évek elején a püspök figyelme Somogy me­gye déli része felé fordult. Csokonyán és Ladon 1749-ben szerveztek plébáni­át, korábban az atádi, és a szigetvári ferencesek szolgáltak ezen a területen; Lad és környéke lelkigondozásában a későbbiekben is a ferencesek vállaltak szerepet; Iharosberénybe pedig 1753-ban került plébános. 233 Az Enchiridion de fide címen hivatkozott munkáját részletesen bemutatja, s szól fogadtatá­sáról is, természetesen a szerző szemszögéből Pehm 1934. 199-235. Szélesebb összefüggés­ben mutatja be a kérdést, s Bíró munkájának megjelenését és fogadtatását az államhatalom és a magyar katolikus főpapok viszonyában történő változás egyik jelképes eseményeként láttatja Bahlcke 2005. 225-242. 234 Dénesi 2006. különösen 30-53. A plébániák megalapításánál bábáskodók között meg lehet említeni még az államhatalom képviseletében a Helytartótanács egyházügyi bizottságát is az 1730-as évektől. Ez természetesen elsősorban mint a főpásztor ez irányú tevékenységét figyelemmel kísérő és szükség esetén értékelő szereplő jelent meg, a konkrét „terepmunkába" nem folyt bele. 235 Kisbár és Szentbalázs (1742), Mesztegnyő, Sámson és Szólád (1744). Ezek közül Szólád a Balaton déli partján, Szentbalázs pedig Kaposvár mellett, a protestánsok lakta délkeleti terület határán helyezkedett el. 236 A terv kidolgozásában minden bizonnyal részt vett Bíró Márton is, aki 1735-ben Acsádi helynöke volt, ennek tükrében a kijelölt irányok követése - ami következett az egyházme­gye plébániahálózatának aktuális helyzetéből is - nem tekinthető különösnek. Padányi Bíró Márton a káptalan küldöttjeként 1735. november 18-19-én Pápán tárgyalt Acsádi Ádámmal a plébániák ügyében, majd ezt követően egészen 22-éig a városban maradt. Mint korában említettem, Acsádi Helytartótanácsnak írt levele, amelynek mellékleteként megküldte a plébániaalapításra vonatkozó terveket, november 22-én kelt. VÉL I.1.39.b. tom. 1. 88. 84

Next

/
Thumbnails
Contents