Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA deklődését is felkeltette, elsősorban a protestánsokkal szemben írott éles hangú vitairata miatt.233 Dénesi Tamás disszertációjában esettanulmányok formájában több Padányi Bíró Márton nevéhez köthető plébánia megalapításának körülményeit feldolgozta, megvilágítva ezzel azt az összetett folyamatot, amely a püspök és helynöke (az illetékes esperes bevonásával), a földesúr(ak) és a hívek között zajlott olykor éveken keresztül.234 Az 1740-es évek első felében, még Acsádi püspöksége alatt öt új plébánia jött létre Somogy megyében.235 Bíró Márton első alapításai során részben ugyanazt az irányt követte, amelyet Acsádi is kijelölt terveztében.236 Az új plébániák először döntően a mezőföldi régióban létesültek, azaz Fejér megye déli területeire és kisebb részben Somogy megye északkeleti szegletére estek, valamint Veszprém megye déli, Balatontól keletre eső részére összpontosultak. Fejér és Veszprém megyék plébániahálózata ezzel kiegyensúlyozottabbá vált. Korábban a Székesfehérvárt Adonnyal, illetve Palotával és Veszprémmel ösz- szekötő képzeletbeli vonaltól délre Perkátán és Mezőkomáromon kívül nem volt plébánia. Ezen a területen 1750-re Fejér megyében Szabadbattyánban, Kálózon, Fülén és Vajtán is megindult a plébánia működése. Az első kettőben azonban továbbra is a fehérvári ferencesek szolgáltak, akik korábban is ellátták a hívek lelkigondozását. Veszprém megye érintett területein pedig Ősi, majd az 1750-es évek második felében Lepsény és Peremarton plébániája létesült. Az 1740-es évek végén, az 1750-es évek elején a püspök figyelme Somogy megye déli része felé fordult. Csokonyán és Ladon 1749-ben szerveztek plébániát, korábban az atádi, és a szigetvári ferencesek szolgáltak ezen a területen; Lad és környéke lelkigondozásában a későbbiekben is a ferencesek vállaltak szerepet; Iharosberénybe pedig 1753-ban került plébános. 233 Az Enchiridion de fide címen hivatkozott munkáját részletesen bemutatja, s szól fogadtatásáról is, természetesen a szerző szemszögéből Pehm 1934. 199-235. Szélesebb összefüggésben mutatja be a kérdést, s Bíró munkájának megjelenését és fogadtatását az államhatalom és a magyar katolikus főpapok viszonyában történő változás egyik jelképes eseményeként láttatja Bahlcke 2005. 225-242. 234 Dénesi 2006. különösen 30-53. A plébániák megalapításánál bábáskodók között meg lehet említeni még az államhatalom képviseletében a Helytartótanács egyházügyi bizottságát is az 1730-as évektől. Ez természetesen elsősorban mint a főpásztor ez irányú tevékenységét figyelemmel kísérő és szükség esetén értékelő szereplő jelent meg, a konkrét „terepmunkába" nem folyt bele. 235 Kisbár és Szentbalázs (1742), Mesztegnyő, Sámson és Szólád (1744). Ezek közül Szólád a Balaton déli partján, Szentbalázs pedig Kaposvár mellett, a protestánsok lakta délkeleti terület határán helyezkedett el. 236 A terv kidolgozásában minden bizonnyal részt vett Bíró Márton is, aki 1735-ben Acsádi helynöke volt, ennek tükrében a kijelölt irányok követése - ami következett az egyházmegye plébániahálózatának aktuális helyzetéből is - nem tekinthető különösnek. Padányi Bíró Márton a káptalan küldöttjeként 1735. november 18-19-én Pápán tárgyalt Acsádi Ádámmal a plébániák ügyében, majd ezt követően egészen 22-éig a városban maradt. Mint korában említettem, Acsádi Helytartótanácsnak írt levele, amelynek mellékleteként megküldte a plébániaalapításra vonatkozó terveket, november 22-én kelt. VÉL I.1.39.b. tom. 1. 88. 84
