Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
A PLÉBÁNIAHÁLÓZAT TOVÁBBÉPÍTÉSÉNEK TERVE A tervekből két fő cél rajzolódik ki egyértelműen: a Mezőföld és Dél- Somogy, ezen belül is elsősorban a Zselicség és a Dráva-mente egyházmegyéhez tartozó részének ráhelyezése a püspökség térképére. Előbbi területre tizenegy, utóbbira nyolc plébániát tervezett Acsádi. Emellett feltűnő a szerzetesek által pasztorált települések bevonása az egyházmegyés plébániák körébe Fejér és Veszprém megyében. Seregélyest, Abát és Sárkeresztúrt végül a korszakban nem szervezték plébániává, a fehérvári ferencesek, majd a jezsuiták gondozása alatt álltak. A győri jezsuiták Veszprém megyei birtokainak, Vörösberénynek, Padragnak és Kenésének a jogállása pedig állandó konfliktus- forrást jelentett a későbbiekben. Acsádi tervei utólag nézve eleve irreálisak voltak, akkor is, ha a tervezett plébániák létrehozására 5-10 éves távra elosztva került volna sor.230 Jellemző a tervezet merészségére, hogy, amennyiben mindenütt megalakultak volna az új plébániák, a plébániahálózat mind a mezőföldi, mind a somogyi területeken sűrűbb lett volna az 1777-es állapotnál. Az ezt követően Acsádi haláláig megvalósított 11 plébániaalapításból négy szerepelt a Helytartótanácsnak megküldött tervei között,231 további 17 településen pedig utódai alapítottak plébániát a vizsgált időszakon belül. Négy későbbi plébánia esetén pedig Acsádi által filiaként megnevezett település lett anyaegyház. Az 1735-ös tervezetben felvázolt plébániáknak tehát később háromnegyede megvalósult. II.2.5. A plébániahálózat kiépítésének második üteme: a 18. század dereka Az egyházszervezet bővítésének második üteme vitathatatlanul Padányi Bíró Márton nevéhez köthető. Bíró Márton személyét és főpásztori tevékenységét számtalan tanulmány vizsgálta, vagy foglalkozott vele érintőlegesen.232 A korszak többi veszprémi püspökétől eltérően személye már a kortársak ér230 A megvalósítás ütemezésére vonatkozó elképzelésekről nem nyújtanak információkat a források, ugyanakkor kizártnak tartom, hogy egy időben (2-3 év) történő létrehozásuk felmerülhetett volna a főpásztor fejében. Ezt figyelembe véve a tervben szereplő 32 plébánia megfelelne az előző két évtized plébániaalapítási ütemének. Ebből a szempontból nézve Acsádi az általa ismert gyakorlatot kívánta folytatni, az egyházmegye helyzetét azonban figyelmen kívül hagyta. 231 Somogy megyében Sámson (1744), Szentbalázs (1742) és Szólád (1744), míg Veszprém megyében Halimba (1742) megalapítására került sor. Ez utóbbi Padrag helyébe lépett, miután a győri jezsuiták Vörösberénnyel együtt sikerrel megvédték exempt helyzetét. 232 Már többször hivatkozott életrajza Pehm 1934. A veszprémi egyházmegye múltjára vonatkozóan eddig nem készült részletes bibliográfia, így a Bíró Mártonnal kapcsolatos munkák teljeskörű összegyűjtése is várat magára. Általánosságban elmondható, hogy a forrásadottságok következtében a 18. századi egyházmegye, illetve tágabban a dunántúli katolicizmus történetével foglakozók számára személye megkerülhetetlen. Padányi Bíró Mártont a népi vallásosság kutatói is felfedezték. Az egyháztörténet, az irodalomtörténet és a néprajz határmezsgyéjén helyezhetők el Knapp Éva és Tüskés Gábor ide vonatkozó tanulmányai, amelyeknek gyűjteményes kiadása Tüskés-Knapp 2001. 83
