Hermann István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században 1700-1777 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 37. (Veszprém, 2015)
II. A plébániahálózat kiépítése a 18. században - II.2. Az egyházmegye plébániahálózata
Az EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIAHÁLÓZATA II.2.3. A plébániahálózat kiépítésének első üteme: a 18. század első harmada A század első harmadának végére a plébániahálózat kiépítésének első fázisa befejeződött. (VI. térkép) Erről az állapotról tájékoztatnak az 1730-as évek elején felvett összeírások. 1735-ben a plébániák száma 91 re tehető.207 Zala megye (elsősorban Tapolca, Keszthely és Zalaegerszeg tágabb környéke), valamint Pilis megye esetében a plébániák elhelyezkedése területileg kiegyensúlyozottnak tekinthető, a plébániahálózat végleges struktúrája kialakult. Buda környéke esetében kihangsúlyozza ezt a lakosság és a plébániák számának az egyházmegyei átlagnál jóval kedvezőbb aránya. Közvetlenül a harcok elükével, azaz még a 17. század végén megindult a terület benépesítése, elsősorban katolikus németekkel. A telepesek lelkigondozását eleinte a budai ferences rendházak szerzetesei látták el, de a plébániahálózat kiépülését ezen a területen már az 1710-es évek második felében regisztrálhatjuk, legkorábban az egyházmegyében. Itt található ráadásul a kiváltságok plébániák többsége is (a budai plébániák mellett Óbuda, Szentendre és Visegrád),208 valamint Fejér megye közeli, a budai ferencesek vonzáskörzetébe tartozó plébániái (Érd és Ercsi). Ezzel ugyan a plébániák alapítása nem fejeződök be ezen a területen sem, intenzitása azonban mérséklődök, s az egyházszervezet más területeken való kiépülésével párhuzamosan az egyházmegye egészére vonatkoztatva Pilis megye plébániahálózatbeli aránya is lecsökkent. Nagyobb egybefüggő plébániahiányos terület maradt a már tárgyak Fejér megyében, annak Duna-menti, mezőföldi részén, ahol a híveket továbbra is elsősorban a dunaföldvári ferencesek gondozták; Somogy megye dél-keleti részén, ahol az atádi és a szigetvári ferencesek végezték a pasztorációt; valamint Veszprém megye területén, ahol ugyan elszórtan működtek a plébániák, de különösen a Balaton környékén - ide értve Zala megye keskeny keleti nyúlványát is209 - számtalan község maradt ki a plébániahálózatból. 207 Ez a szám a kiváltságolt plébániák nélkül értendő 1735. december 31-i időponttal számolva. Az 1735 őszén keletkezett összeírás 86 plébániát tartalmaz. Hiányzik az összeírásból Ácsa és Veszprém, valamint Felsőpáhok, Kapornak és Súr. Ez utóbbiak azévi megszervezéséről biztos adataink vannak, de feltehetően már az összeírás alapjául szolgáló egyházmegyei anyagok megküldését követően került sor tényleges felállításukra. 1735: MNL OL C 38 Dioec. Veszpr. no 1. 241v-261r. Az ekkor fennálló exempt plébániák a következők voltak: Buda (5 plébánia), Bakonybél, Óbuda, Szentendre, Székesfehérvár, Visegrád, Tihany, Tűrje, Zirc. Utóbbi két plébánia vitatott jogállású volt, Zirc az 1740-es évektől egyházmegyésként szerepel. 208 Gróf Berényi Zsigmond esztergomi kanonok 1732/33-ban vizitálta ezeket a plébániákat. PL VC liber 27. 89-120. 209 Ez a terület a veszprémi esperesi kerület része volt, tükrözve a település lakóinak szentmise-látogatási gyakorlatát. így jelent meg már a területre vonatkozó első összeírásban is. 1734. VII. 5.: VÉL 1.1.13. fase. 1. no 7. 74
